Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat harmadik parancsolata (2 Mózes 20:7)
„Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!”
John R. W. Stott gondolatai:
Isten neve Isten lényegét jelenti. A Bibliában igen sok felszólítást találunk arra, hogy tartsuk tiszteletben Isten nevét. Az Úrtól tanult imádságban talán vasárnapról vasárnapra elmondjuk, hogy „szenteltessék meg a Te neved”. Isten nevét azonban megszentségtelenítheti a fegyelmezetlen beszédstílus, és bizony nem ártana, ha időnként leltárt tartanánk szókincsünkben, és kiselejteznénk ami nem oda való.
Mindenesetre nem csupán szavak kérdése, hogy Isten nevét hiába vesszük-e ajkunkra, hanem gondolataink és tetteink is közrejátszanak ebben. Ha magatartásunk nem áll összhangban hitünkkel, ha „vizet prédikálunk és bort iszunk”, akkor hiába vesszük ajkunkra Isten nevét. Ha Istent Urunknak nevezzük, de nem engedelmeskedünk neki; visszaélünk a nevével. Ha Istent „Atyánk”-nak szólítjuk, ugyanakkor tele vagyunk aggodalommal és kétségekkel, akkor megtagadjuk az ő nevét. Vagyis, ha szavaink és tetteink nem állnak összhangban egymással, hiába mondjuk ki Isten nevét. Ez nem más, mint képmutatás, álszenteskedés.
237. dicséret: Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk… (a régi énekeskönyvben: 238. dicséret)
Teremtő Istenünk by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)
