Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 5. részének 18-19. versei:
„18, Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson.
19, Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Valóban, ha volt valaha reménytelen eset, önmaga, családja, a társadalom számára elveszett, szerencsétlen ember: akkor az ún. gadarénus igazán az volt. A bibliai leírás szerint rettenetes állapotban volt ez a nyomorult lélek: gonosz, ördögi hatalmak, démonikus erők tartották megszállva, és gyötörték. Ez a megszállottság valami más volt, mint amit ma elmebetegségnek neveznénk. A megszállott ember nem elmebajos volt, hanem olyan valaki, aki a démonikus befolyásra különösen érzékeny lehetett, és éppen ezért vált bizonyos sátáni erők akarat nélküli eszközévé.
Nagyon jól tudom, hogy a modern ember mosolyog, amikor a Biblia Sátánról, ördögről, pokolról beszél. Ilyen nincs! – mondja. Ez mind csak a sötét középkorból ránk maradt elképzelés. – Ez azért különös, mert olyan időben élünk éppen, amikor az emberiség egészen a puszta létéig, a fizikai egzisztencáig olyan fenyegetettségben van, amiben talán soha még. Hiszen még nem régen múlt el az az idő, amikor milliós városokat tett porrá és hamuvá a szőnyegbombázás, amikor végeláthatatlan sorokban vándoroltak tömegek, menekülve a pusztulás elől, és íme, egy mindennél félelmetesebb atomháború lehetősége rettenti az emberiséget. A pokol a középkori festők és költők alkotásainak a távolából a filmhiradók, sajtótudósítások, és keserves egyéni élmények valóságába lépett.
Mindezt csak azért mondtam el, hogy éppen a modern embernek nincs oka megmosolyogni a sátáni rombolásról szóló bibliai képeket. Persze, hogy nem úgy van Sátán és pokol, ahogyan azt a középkorban elképzelték és kiábrázolták. Sem nem úgy, ahogyan ma talán néhány ember képzeletében él; hogy ti. a Sátán a hitetlenség, a sátáni hatalom az ateizmus. Nem! Egyáltalán nem erről van szó! Amikor a Biblia Sátánról beszél, azt a gonoszt, azt a rosszat érti rajta, ami hatalmasabb az embernél, aminek emberfeletti hatalma van. Aminek a befolyása alá kerül az ember, nem az Istent tagadó ember, hanem az ember, sokszor, nagyon sokszor éppen az Istent valló ember. Ne valahol kívül keressük a Sátánt a világban, hanem belül magunkban. Sőt, hadd mondjam így: kint a világban sokkal több krisztusi erő van, mint gondolnánk, és bent, a lelkünkben sokkal több sátáni erő működik, mint gondolnánk. A Biblia nem azt kívánja, hogy higgyünk a Sátánban, hanem csak azt, hogy ne ringassuk magunkat vele szemben illúziókban. Hinni ne a Sátánban higgyünk, hanem az Istenben és abban, akiben az Isten kijelentette magát számunkra; Jézusban, aki azért jött, hogy a Sátán és pokol romboló erőit legyőzze, úgy, mint ahogyan ennek a gadarénus embernek az életében is tette.
453. dicséret: Jézusom, ki árva lelkem… (a régi énekeskönyvben: 295. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezusom-ki-arva-lelkem
