Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 4. részének 8-10. versei:
„8, Ezért mondja az írás: Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.
9, Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10, Aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Keleti királyok, római hadvezérek és imperátorok egy-egy háború győzelmes befejezése után diadalmenetet tartottak. Elől mentek a poros és véres, de hős katonák, utánuk a legyőzött királyok, láncra vert seregek légiói, végül maga a hős, a triumfátor. Amerre elvonult a menet, mindenütt megmozdultak az utcák, a falvak, a városok. Odatóduló embertömegek lepték el az utat s százezreknek volt egy egész életre szóló öröm és élmény, emlék és jutalom, hogy látták közelgetni testben a győztes hadvezért, elfogadták mosolyát, két kézzel szórt ajándékait és látták, amint eltűnik szemük elől önnön dicsősége porfellegében. Bár eltűnik szemük elől, tudták, hogy nem veszett el. Elfoglalta királyi trónusát, kezébe vette kormányzó pálcáját s most már övé az ország és ő egészen az országé. Győzelme javait és áldásait mindenkinek széjjel osztja, az általa szerzett dicsőség és szabadság egyenlőképpen mindenkié. Milyen jó, hogy akarata törvény, bölcsessége program, látása jövendő!
Olyan diadalmenetet nem látott a világ, amilyet a feltámadott Krisztus tartott, midőn győzelme jeleivel harmadnapon megjelent a tanítványok láthatárán és áldozócsütörtökön szemük elől eltűnt. Boldog volt, aki látta dicsőséges arcát, töviskoronás fejét, aki érinthette Tamásként sebeit s aki Péterként megvallhatta neki: „Te tudod Uram, hogy szeretlek Téged” (János 21,17). Foglyokat vitt fogva Ő is, meghódított lelkeknek seregét. Ajándékot osztott szét Ő is, hulló vérében, verejték-csöppjeiben, imádságaiban szenvedésének és halálának érdemét. Olyan volt, mint a legszebb álom, a legfelségesebb vízió, délibáb-szerű és mégis mindennél valóságosabb.
Most, mikor eltűnik a sóvár szemek elől, nem azért teszi ezt, hogy elvesszen, vagy elrejtőzzék. Azért megy fel a dicsőségbe, hogy mindenkié legyen. Győzelmét megosztja népének minden fiával. Az a szabadság és az a dicsőség, amit kivívott, teljes tulajdona a legkisebbnek úgy, mint a legnagyobbnak. Királyságában az Ő akarata a törvény. Szent Lelke az, amely igazgat és a törvénykönyv az Ő kijelentett Igéje.
Megállok én is, kései vándor, e fölséges diadalmenetet nézni. Szemem előtt elvonul egész fenségében ez az óriás körkép s utána érzem a nagy felszabadulást, a nagy bizonyosságot, a boldog gyarapodást. A legnagyobb harcban győzött az én Uram és győzelmének minden gyümölcsét énnekem adja. Nem mondja, mibe került Neki ez a győzelem, de én tudom, látom. Szenvedése, halála, gyötrettetése és poklokra szállása volt az ár e győzelemért, de ha gondolok a gyümölcseire, ha látom, milyen méltatlanul jutott ez nekem, megindul a lelkem és magam megalázva, áldom, áldom Krisztus, a Triumfátort!
251. dicséret: Úr lesz a Jézus mindenütt… (a régi énekeskönyvben: 398. dicséret)
