Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 24. részének 30-31. versei:
„30, És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31, Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.”
dr. Boross Géza lelkipásztor (Törökőr) gondolatai:
Aki egy kicsit is járatos az evangéliumokban, azonnal tudja, hogy ez a két bibliai vers, mai alapigénk, az egyik leghangulatosabb húsvéti történetből, az emmausi tanítványok történetéből való. Abból a történetből, mely az egyházi ének-költészet egyik ihletője. Hiszen tudjátok bizonyára, hogy az emmausi tanítványok története ihlette az egykori oly kedves ébredési énekünket: „Velem vándorol utamon Jézus…”. De azt a másik, énekeskönyvünkbe is bekerült éneket: „Maradj velem, mert mindjárt este van…”. Mindkét ének világosan mutatja, mit is mond az átlag bibliaolvasó embernek ez a történet? Íme először is azt, hogy nem vagyunk magányos zarándokok az élet országútján, és másodszor; senkinek sem kell magányosan töltenie élete estéjét. Beinvitálhatja magához drága társnak Jézust. Sőt, ott tartóztathatja magánál. Mondjuk meg mindjárt testvéreim, hogy ezek az igazságok mind drága üzenetei valóban ennek a bibliai történetnek.
Igazi mondanivalója azonban a bibliai kutatások szerint mégsem ez, hanem az, miért áldott dolog az igehallgatást úrvacsorával párosítani? Az írásmagyarázók úgy tudják, hogy Lukács itt burkoltan az úrvacsora jelentőségéről akar szólni. Arra a kérdésre felel, amire mi keressük itt újra meg újra, minden hónap első vasárnapján a feleletet, miért szerezte Urunk az úrvacsorát? Lukács itt egy ún. krisztofánia (a feltámadott Krisztus megjelenése) csúcsán mutatja be az úrvacsorát. Íme, addig, amíg le nem ülnek az asztalhoz, minden olyan sötét, rejtélyes, bonyolult. Amint leülnek és Jézus adja a kenyeret, minden kivilágosodik, megoldódik, elrendeződik, mert kiderül a titok, amit ők eddig nem tudtak; a halott Krisztus feltámadott. Lukács tehát két legyet üt egy csapásra. Beszél az úrvacsoráról, de nem általában, hanem húsvét felől. Azaz, azt akarja mondani, hogy Krisztus Urunk az úrvacsorát nem csak azért szerezte, hogy halálára, hanem azért is, hogy feltámadására emlékeztessen bennünket.
Testvérek, koncentráljunk arra az üzenetre, hogy az úrvacsora Krisztus feltámadásának a pecsétje is.
771. dicséret: Velem vándorol utamon Jézus… (a régi énekes könyvben nem szerepel)