Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 13-14. versei:
„13, Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz és sokan vannak, akik azon járnak.
14, Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”
John R.W. Stott lelkipásztor (Lingfield, Anglia) gondolatai:
Ezekben az igeversekben meghökkentő, mennyire kizárólagos döntés elé állít minket Jézus. Mindenki jobban szereti, ha nem csak egy, hanem többféle választási lehetőség kínálkozik számára, de még ennél is jobb, ha az összeset egyetlen átfogó vallásegyveleggé alakítva elkerülheti a döntés szükségességét. Jézus azonban nem hagyja érvényesülni ezt. Nem egyezik bele, hogy más, kényelmesebb megoldást válasszunk. Ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy mellett döntsünk, minthogy csak két lehetőség közül választhatunk.
Először is két út van. Ennek az elgondolásnak a gyökere az Ószövetségbe nyúlik vissza. Az 1. zsoltár például szembeállítja az Úr törvényében gyönyörködő, gyümölcsöt termő, sikeres „igazak”, és a „vétkesek útját”, akik akárcsak a szél által szétszórt pelyva, semmibe vesznek. Jézus ennél is részletesebb képet fest. Az egyik út könnyű. Az eredetiben szereplő szó jelentése: „széles, terjedelmes, tágas”, néhány fennmaradt kéziratban pedig „széles és könnyű út” szerepel. Ezen jól elférnek a különféle vélemények és az erkölcsi feslettség. Ez a tolerancia és az engedékenység útja. Nem zabolázza és nem korlátozza a különböző gondolatokat és viselkedési formákat. Akik ezen járnak, saját hajlamaikat, vagyis az esendő emberi szív vágyait követik. Ezt az utat a felületesség, önszeretet, képmutatás, formális vallásosság, hamis törekvések és az ítélkezés jellemzi. Ezeknek ellenállni nehéz, ahhoz azonban nem szükséges erőfeszítés, hogy ilyenek legyünk. Ezért könnyű a széles út.
A nehéz út viszont keskeny. Határai élesen kirajzolódnak. Az „isteni kinyilatkoztatás” vonja szűkre kereteit, amely arra kényszeríti a vándort, hogy csupán ahhoz tartsa magát, amit Isten igaznak és jónak jelentett ki az írásban. Tény, hogy a kinyilatkoztatott igazság és jóság korlátot szab annak, amiben a keresztények hihetnek és ahogyan viselkedhetnek. Bizonyos értelemben ez nehéz.
Másodszor, két kapu van. A könnyű útra vezető kapu tágas, nem nehéz rátérni. Annyi csomagot vihetünk magunkkal, amennyit csak akarunk. Nem kell semmit sem hátrahagynunk, még bűneinket, önelégültségünket, büszkeségünket sem. A nehéz útra vezető kapu ellenben szűk, nem akadunk egykönnyen rá. Az is előfordulhat, hogy elmegyünk mellette. Ahhoz, hogy átjuthassunk rajta, mindent magunk mögött kell hagynunk: a bűnt, az önzést, vágyainkat, kapzsiságunkat, olykor még, ha kell, családunkat és barátainkat is. Mert senki sem követheti Krisztust anélkül, hogy először meg ne tagadná önmagát. A bejárat egy forgóajtóhoz hasonlít, csak egyesével juthatunk át rajta. Hogyan találhatunk rá? Jézus Krisztus maga mondta: „Én vagyok az ajtó: Ha valaki rajtam át megy be, megtartatik.” (János 10,9)
1. zsoltár: Aki nem jár hitlenek tanácsán…
