Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Galatákhoz írt levele 3. részének 13. verse:
„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ,”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Van egy fájdalom, a világ legnagyobb és legteljesebb fájdalma, s minden más fájdalom úgy viszonyul hozzá, mint az árnyék az éjszakához. Ez a Krisztus fájdalma, a Kereszt szenvedése. Lehet-e ezt értelem feletti világ-titoknak nevezni? Hiszen benne tárul ki előttünk Isten elrejtőző dicsősége. Mindent elmond és kikiált, amit Isten felőlünk gondol és velünk akar. Nem lehet büntetésnek nevezni, mert Ő volt az Istennek ama Szentje, az ártatlan és tiszta Egyszülött, Istennek kimetszett bélyege. Lehettek-e titkos bűnei annak, aki a testté vált Ige volt? Próbának és fegyelemnek sem mondható, hiszen Őt nem kellett próbálni és nem kellett fegyelmezni, mert senki sem ismerte az Atyát, csak a Fiú és senki sem ismerte a Fiút, csak az Atya, mert Ő és az Atya egy voltak.
Az Ő halála helyettes szenvedés volt; az áldozat fájdalma. Oltárra tett ajándék, amely megmenti az Isten Lelkével átitatja a földet és az embert. Ez a fájdalom azért támadt, hogy kitáruljon belőle az Isten örök szerelme. Az Isten szerelme, mely hódítani akar s reszket egy lélekért. Odaadja tehát ezt a fájdalmat, hogy megszerezze ami az övé; az én lelkemet. Menteni akar ez a szeretet, tehát fájdalommá válik, hogy kikutathassa és napfényre hozza rejtett bűneinket. Amíg minket ér a szenvedés, ezt meg nem találtuk volna; mihelyt Őt érte és helyettünk érte, kiderül: az a baj, hogy ellenségei voltunk s Ő azért halt meg, mert mi öltük meg. De ugyanez a halál nemcsak napfényre hozza a bűnt, hanem el is törli. Irgalomból támadt, tehát e halálban a kegyelem, a jóakarat, a megváltó szeretet lép elibém és fogad engem. Ez a fájdalom csak Reá szenvedés, reánk vigasztalás. Egyfelől áll minden emberi gyötrelem, amely volt, van és lesz.
Ez az égig érő sziklabérc, ez a feneketlen óceán. Vele szemben, a másik serpenyőben, maroknyi veríték, könnycsepp, néhány sóhaj, egy óriás jajszó, kicsurgó tiszta vér, az ártatlannak, szentnek, a Megváltónak a szenvedése. Az első a betegség, a második a gyógyszer. Az első a mindenkori és örök fájdalom, az utóbbi a mindenkori és örök vigasztalás, és az utóbbi a nagyobb.
A legnagyobb, az Egyetlen Fájdalom lett a legnagyobb, az Egyetlen Vigasztalás.
449. dicséret: Jézus, vígasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing