Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 90. zsoltár 2. verse:
„Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
Hegyeinkben járkálva, találtam egy hatalmas tölgyfát. Elgondolkodtam rajta, mennyi idős lehet ez a fa. Egy öreg embert meg is kérdeztem, aki már gyermekkorában ismerte az erdőt, de ő azt mondta, hogy már akkor is ilyen nagy s ilyen hatalmas volt már ez a fa. Vajon hány nemzedék pihenhetett meg ennek a hatalmas tölgyfának az árnyékában? Bizony megilletődötten szemlél az ember egy fát, amely túléli őt.
Alkonyodott, mikor hazafelé indultam. A nap búcsú-sugarakat küldött, majd elmerült a hatalmas hegy mögött. Elgondolkodtam rajta, hogy mióta lehet itt hegy? Ki tudna erre feleletet adni? Nemzedékről nemzedékre úgy állott, mint ahogy most áll.
Sötét lett, amikor átsétáltam a méltóságteljesen hömpölygő Duna feletti hídon. Milyen szép is ez a folyó. Az a rengeteg víz állandóan áramlik tova… és nem fogy el vize mégsem. Majd megárad, majd keskenyebbé válik, de forrása nem apad el. Ki tudná megmondani, hány éves ez az öreg víz?
Pár perc múlva feltűnt a hold is az égen. Elgondolkodtam azon, hogy mióta futja ez a csodálatos, változó égitest a maga pályáját. Mindezek mennyire felette vannak az emberi élet idejének.
Pedig ezek sem örökkévalók. Volt idő, amikor a hatalmas tölgy csak egy elhullott mag volt, amikor a hegy bent pihent még a kialakuló föld méhében, amikor a folyó nem indult el a maga útján, amikor a hold nem ragyogott az égen. Dehát mi volt akkor? Szinte gyermekien együgyű leszek, mikor ezeket fürkészve kérdezem. Ebben a pillanatban megzendül szívemben a zsoltár: „Te voltál… minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték.”
Te Uram… Te hatalmas Isten… igen, Te voltál már akkor is. Kezdete sohasem volt a Te idődnek.
Óh, hát nem felemelő bizonyosság az, hogy nekem ilyen Istenem van? Nem kell-e megtelni a szívemnek nagy örvendezéssel, amikor megtapasztalom az Ő öröktőlfogva való hatalmát és dicsőségét?
Ha csodálattal tekintek fel a tölgyfára, amely nemzedékek életét áthidalta, ha álmélkodással vetem szemem a hegyre, ha megindultan nézem az ismeretlen idők óta hömpölygő folyót, s az öreg, változó holdat: nem kell-e ezerszeresen csodálattal és imádattal tekintenem Rád, óh Uram, aki öröktől fogva vagy? Ha amazokra nézve is meg kell látnom por és semmi voltomat, hát még, ha Rád tekintek, akkor azt kell meglátnom, hogy a semminél is alábbvaló vagyok. Így zendül meg szívemben a zsoltár nagy hálaadással és boldog örvendezéssel:
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy erős Isten!…
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/tebenned-b-ztunk-eleit-l-fogva
