Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 17. részének 17. verse:
„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.”
Kabai István lelkipásztor gondolatai:
Jézus arra kérte az Atyát, amikor főpapi imájában az övéiért könyörgött: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” Ez azt jelenti, hogy az Istennel ellenséges világtól különítse el, válassza el az övéit az Atya. Természetesen nem veszi ki, nem veheti ki őket ebből a világból. Egyrészt mert nincsen egy másik, úgynevezett hívő bolygó valahol a Földtől távol, fenntartva az Isten népe számára, ahova esetleg ki lehetne telepíteni azokat, akik Krisztussal közösségre jutottak.
Másrészt azért sem lehet, mert itt, ebben a világban van rájuk szükség. Éppen azért, hogy világítsanak. Ebben a világban van szükség rájuk azért is, hogy hirdessék szavaikkal és tetteikkel Isten üzenetét. Mutassanak példát életükkel, hogy lássa meg világ, milyen a Krisztusban való élet, mennyivel szebb, mennyivel értékesebb, mint a világ hiábavalóságai iránt való törekvés. Mindezeket hallva, látva, minél többen legyenek Jézus követői, minél többen higgyenek az Ő egyszülött Fiában.
Ezért van szükség a különválasztásra, amely tulajdonképpen elváltozást, megváltozást jelent, hogy láttassa a különbséget a világ fiai és az Isten fiai között. Mert aki meghalt a bűnnek, és feltámadott az Úr Jézus Krisztussal, az elmondhatja Pál apostollal: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.” Annak tehát mindenképpen meg kell látszani, ha valaki odaszánja, odaszenteli magát az Úr szolgálatába.
Jézus az Atyától kérte, hogy „szenteld meg őket”, mert ember semmiképpen nem képes magát megszentelni. Ám Isten csak akkor szentel meg, ha azt én is akarom. Itt is nekem kell megtennem az első lépéseket. Ha ellenállok, Ő semmit sem kezd velem. Nem véletlenül hangzik az igében több helyen is a felszólítás: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”
A megszentelés nem egy meghatározott időpontban, egyszeri alkalommal megtörténő esemény. Ez hosszú időn át tartó folyamat, amelynek során a hívő ember egyre inkább Krisztus képére formálódik, és ennek nyilvánvaló jelei mutatkoznak az életében. Ez a folyamat az újonnan való születéssel kezdődik, és addig tart, amíg a földi élet befejeződik, vagy Krisztus eljöveteléig, ha ez előbb következne be. Ám Isten már a kezdettől elfogad szenteknek bennünket, ha az ember odaszánása igaz szívből fakad.
A megszentelődés mégsem emberi munka, nem emberi teljesítményből származik. Isten Lelke végzi el az emberben, abban az emberben, aki Jézusban él.
826. dicséret: Isten élő Lelke jöjj…. (a régi énekeskönyvben: 463. dicséret)
