Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 10. részének 28. verse:
„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Ez az örök halálnak a kérdése. Ezt az örök halált, kárhozatot nem középkori módon értjük, mint ahogyan nekem is szokták mondani az emberek:
– Hát lehet, hogy maga pap és azt gondolja rólam, hogy nem járok templomba és kénköves tóba vetnek, katlanban főznek engem, de én ilyesmiben nem hiszek!
– Tetszik látni, én sem!
– Hát akkor miben hisz?
Abban, amit például modern módon, de bibliailag is helyesen a „Széchenyi”-ben Németh László mond. „A pokolban középkori módon nem hiszek, de az elkárhozástól félek.” Ez pedig azt jelenti, hogy ha feltámadásra képtelen ember vagyok, akinek a teste csak egy élő koporsó, amely egy lelki hullát hordoz magában, annak a számára az egész mindenség életrendje értelmetlenséggé válik. Az egész mindenség értelmetlensége és végső halálba hullása az örök halál, az a kárhozat, amelytől Jézus meg akar menteni bennünket, amikor azt mondja: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Jézus halálában ezért halt meg a halál. Jézus kárhozatában – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” – ezért született meg a kárhozatban is diadalmas Isten-bizonyságtétel: ebben az Istentől való elhagyatottságban is „Én Istenem” vagy Te Atyám!
Van végső értelme a világmindenségnek, van végső értelme az én életemnek is, van végső értelme egy néhány percig élő kis csecsemő életének is, hiszen azért születik, hogy az örökkévalóságba vigye a mindenható Isten Lelkének ereje által a mi hitünket, a mi életünket, a mi gondolatainkat és mi is iparkodjunk a múlandón örökkévalót szerezni.
658. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal… (a régi énekeskönyvben: 485. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
