Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Lukács evangéliuma 19. részének 1-10. versei
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 19. részének 10. verse:
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Zákeus kis termetű, de nagyratörő emberkeként nem válogatott a magas polcra kerülés eszközeiben, azok lehettek válogatások nélkül diplomatikusak, embertelenek és pokoliak is. Egy volt a fontos Jézust megelőző, Nélküle sőt Ellene folytatott karrierjében: hogy őt a kis embert nagynak lássák, akik elnéztek felette figyelmesen – sorsukat féltve – rátekintsenek, akik semmibe akarták venni, mindennek tartsák. Kisebbrendűségi érzéséből fakadó nagyot akarása egy percig sem hagyott nyugtot neki. „Te vagy a kicsi!” – mondták már gyermekkori játszótársai – „Én vagyok a nagy!” – harsogta saját karrier-neurózisa!
– Ebben a nagyot akarásban lett: fővámszedő. A megszálló római hatalomnak gazdasági hatalmi főkiszolgálója s meghódított országa népének kizsigerelő főnyomorgatója. Teljes elismerés övezte hatalmi oldalról, teljes megvetés népe és gyülekezete részéről. Előbbit nagy megelégedéssel nyugtázta, utóbbival kismértékben nem törődött, komoly esetekben patvarkodásokkal és perekkel állt bosszút.
– Gazdagsága nőttön nőtt. Anyagilag megszerezhetetlen javakat nem ismert. Intézkedései gátlástalanok voltak, a közmondás szerint: „Nincs Rómában oly magas fal, amelyen egy arannyal megrakott szamár át ne ugrana”.
– Egyszer hallja, hogy Jerikóba érkezik Jézus, akiről annyi izgalmas csoda híre kering. Már mindenütt össze is gyűlt miatta, érte a hatalmas városi tömeg. Ezt neki is látni kell! Pont erről nem maradhat le, mikor eddig mindig mindent elért! De kis termete miatt a tömegen nem láthat át. Előreszalad az úton, amerre Jézus elmenendő és felmászik egy eperfüge fára, hogy felülről láthassa őt titokban. De Jézus észreveszi nemcsak az ő emberi alakját, hanem szívében a kíméletlen nagyratörés mellett a kielégítetlenséget és az Isten szerinti emberség vágyát is. Lehívja Zákeust a fáról, hogy házában meglátogathassa és megtörténik a nagy fordulat. Jézus a nagyratörés hiú magaslatainak emberéből az elmélyülés mélyeinek személyiségét teremti meg – annak az embernek csendes, de végérvényes megtérése által.
– Zákeus sietve leszáll és örömmel fogadja Jézust. S míg méltatlankodva zúg a tömeg: „Bűnös emberhez megy be szállásra” – Zákeus mily természetfeletti nyílt természetességgel mondja, előállván: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe”. Ez a megtérés ellenállhatatlan, nyilvánvaló- és gavallér! – Mindenestől jézusi. Hiszen a Jézus átható, mélyre szálló-hatoló jelenlétében született!
– Ezek után a jézusi minősítés szállóigévé válik: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mert ő is Ábrahám fia”: azaz az önmagát kijelentő egyetlen Isten hívő gyermeke. – Őérte jött Jézus.
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!”
823. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik… (a régi énekeskönyvben: 299. dicséret)
