Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 10. részének 45. verse:
„És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.”
Madocsai Miklós lelkipásztor (Budapest, Bécsikapu tér) gondolatai:
Péter első pünkösdi élményét Jeruzsálemben élte át, amikor prédikációjára 3000 ember tért meg. Néhány hónappal ezután Péter a Szentlélek új csodájában részesült, mégpedig egy pogány katonatisztnek, Kornéliusznak, szépen berendezett caesariai otthonában. Péternek ez a második pünkösdi élménye nem kevésbé jelentős, mint az első. Bár itt nem hatalmas sokaságról, csupán egy családi otthonban összejött kis közösségről volt szó. Ennek a második pünkösdi élménynek az a jelentősége, hogy itt a Szentlélek az ótestamentumi választott nép köréből kilépve pogányokat hív el a Krisztus útjára. Ezen aztán elámul Péter és vele együtt csodálkoznak társai is.
Pedig nem kellett volna csodálkozniuk, hiszen csak a régi próféciák teljesedtek be, amelyek arról szólnak, hogy Isten ígéretei túlnőnek a választott nép határán és elérik a föld minden népét, s a pogányok is részesednek a Lélek ajándékaiban. Nem kellett volna csodálkozniuk azért sem, mert Jézustól is megtanulhatták volna, hogy a hit ajándéka nemcsak a zsidóké, hiszen Jézus egyszer éppen egy pogány százados hitét állította példaként elébük.
Sokszor fordul elő, hogy az ember annyira foglya saját gondolatainak, teológiájának, hogy nem érti Istennek másfajta gondolatait. Amikor ez a pünkösdi csoda a szemük láttára valóra vált: elámultak. A Szentlélek munkájának ilyen közvetlen átélése mindig ámulatba ejti az embert. Visszatekintve erre az ámulatot keltő eseményre, látnunk kell ennek egyháztörténeti jelentőségét. Ha a tanítványok missziója nem lép át pogány területre, ha megmarad zsidó vallási mozgalomnak, mint pl. Keresztelő Jánosnak, vagy az esszénusoknak a mozgalma, akkor menthetetlenül ezeknek a sorsára is jutott volna és velük együtt tűnt volna el a történelem süllyesztőjében, mint megannyi zsidó vallási reform-törekvés.
E második pünkösdben tehát Krisztus egyetemes, egész világra kiterjedő igénye, szeretete teljesült be. Péter így szűrte le a tanulságot: nem személyválogató az Isten, hanem minden nép kedves előtte, az, aki féli őt. A Szentlélek csodája képpen leomlott tehát az a fal, amely addig a zsidó és a pogány világot elválasztotta.
E történeti jelentőségen túl igaz, s mindig aktuális, hogy a Szentlélek munkája nyomán közösség születik ott, ahol addig elzárkózás, sőt ellenségeskedés volt. Ez a közösség nem csupán eszmei, spirituális közösség. Konkrét tartalma abban vált nyilvánvalóvá, hogy az előkelő Kornéliusz elegáns tengerparti villájába befogadta, és vendégül látta Pétert, a galileai halászt.
A Szentléleknek erre a csodájára különösen is szükségünk van ma, amikor az egymástól való elidegenedés tragédiáját éljük át, amikor a közösség öröme ritka, mint a fehér holló.
542. dicséret: Jövel Szentlélek Isten… (a régi énekeskönyvben: 368. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/joevel-szenlelek-isten
