Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 4. részének 19. verse:
„Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Megelőző szeretettel szerette és megelőző szeretettel szereti Isten ezt az önként teremtett, ezt a magából és az Ő jótetszéséből létrehívott, megromlott, megváltott és egykor megdicsőítendő világot. Megelőző szeretettel, mert tudjuk a Jelenések könyvéből már azt, hogy a Bárány a világ alapjának felvettetése előtt megöletett. Már a teremtés előtt eldöntötte Isten, hogy Krisztusban kész eljönni és meghalni, ha világa szabadságában halálos bűnbe hull, hogy ezért a halálbüntetést magára véve új életet adjon. Isten már a világ alapjának felvettetése előtt s mindörökké elhatározta, eldöntötte ezt és erről lehet százszázalékosan bizonyos minden bibliaolvasó, hívő keresztyén ember. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem abban, hogy mindenekelőtt Isten szeretett minket; „Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!” (1Ján 4,19). Ezért, ha az idők teljességében született Krisztus a világ alapjának felvettetése előtt érettünk megöletett, és megváltói munkája már a Szentháromság Isten szívének mélyén elhatároztatott, akkor csakugyan látjuk, milyen világtávlatú a személyes vallomása a karácsonyi ének író Gerhardt Pálnak:
Nem éltem még a föld színén, Te értem megszülettél,
Még Rólad mit sem tudtam én, tulajdonoddá tettél!
Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet,
Hogy társam légy a földön!
Megelőző szeretettel szeret az Isten. A világ alapjának felvettetése óta szeret bennünket, és azóta minden szívdobbanás előtt, minden bánat előtt, minden próba előtt elküldi szeretetének követeit, előre küldi Igéjét, előre küldi Lelkének leheletét, előre küldte érted az időnek teljességében Krisztust és megtanít erre a megelőző szeretetre.
Egyik faluban két oktalan gyermek játszott egymással a fásszínben. Az egyik játék közben, megelégelve a fának aprítását, rátette kezét a tőkére és azt mondta a másiknak: „Fogadjunk, hogy nem mersz ráütni a kezemre a fejszével!” S a másik azt mondta: „Én merek, de fogadjunk, hogy te nem mered otthagyni!” És mindkettő a másiktól várta a megelőző szeretetnek az első meggondolását. A tragikus eset úgy következett be, hogy az egyik a tőkére téve a kezét, félrefordította a fejét; és azt mondta: „Én ott hagyom”, s azt gondolta: „Csak nem lesz olyan őrült, hogy sújtani fog?” – A másik szólt „én ütök”, s azt hitte: „csak nem lesz olyan őrült, hogy otthagyja a kezét azon a tőkén?” S mivel mindegyik a másiktól várta a megelőző szeretetnek a lelki döntését, akcióját, meggondolását – bekövetkezett a tragédia, s ez a gyermek azóta is nyomorék. Három ujját otthagyta ennek az esetnek a nyomán a tőkén és az orvosnál.
Ó, hogyha Isten először arra várna, hogy mi gondoljuk meg magunkat, ha Isten arra várna, hogy az emberiség előbb megtérjen, mondván: „Majd akkor hosszan tűrök érte! Majd akkor…! Még nyitva hagyom a templomokat! Majd akkor adok egy Bibliát, majd akkor kiszolgáltattatom az úrvacsorát. Majd akkor még engedem az emberiséget szaporodni, sokasodni, új történelmi korszakot nyitni, csillagokba szárnyalni megdicsőülő homlokkal! Csak először térjetek meg!” Már régen elpusztultunk volna. De Isten megelőző szeretettel szerette, megelőző szeretettel szereti ezt a világot, és ha sokan azt mondják, hogy „miért késik az Ő eljövetelének az ígérete?” – Mi tudjuk: „Nem késik el az ígérettel az Úr, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hosszan tűr értünk, hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Péter 3,9) „Mert úgy szerette Isten a világot…”
Az önként, magától szerető Isten megelőző szeretettel szeret téged is. Mi szeressük Őt, mert Ő előbb – öröktől fogva – szeretett minket, szeretett téged!
412. dicséret: Itt állok jászolod felett… (a régi énekeskönyvben: 329. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/itt-allok-jaszolod-felett?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
