Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 15. részének 22-24. versei:
„22, Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
23, Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
24, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”
Csiha Kálmán püspök (Erdélyi Református Egyházkerület) gondolatai:
Kedves Testvéreim! A tékozló fiú példázatának utolsó része egy nagy örömmel kezdődik, amikor az atya, lehet, hogy bemegy a feleségéhez, és azt mondja, hogy hazajött a fiunk. Ezt nem érthette meg más. Ezt az örömet csak az értheti meg, aki édesapa. Amikor hazajön a gyermeke a züllésből, vagy hazajön a gyermeke a kórházból, vagy hazajött a gyermeke a háborúból, vagy a fogságból, vagy a börtönből. Ennek a mondatnak a melegségét, a ragyogását, a boldogságát, hogy hazajött a fiunk, vagy hazajött a lányunk, ezt csak az értheti meg, aki édesapa vagy édesanya. Mások is tudják ezt, de csak belülről lehet megérteni, mert vannak dolgok, amiket csak belülről lehet megérteni. Lehet, hogy kívülről még könyvet is lehet írni róla, de megérteni csak akkor lehet, ha valaki édesanya és édesapa és elveszett, vagy ki tudja, milyen veszélyben volt a gyermeke és egyszer csak hazajött. Vannak dolgok, amiket át kell élni ahhoz, hogy megértsük igazán. És ezt a példázatot is csak úgy lehet megérteni, ha valahogy átéljük, ha mi is valahogy benne vagyunk.
Dzsida Jenőnek van egy szép verse: a Templomablak, és leírja benne egy katolikus – ugye ő katolikus volt – templom ablakát, hogy ólomkarika, vén karika, ódon templomablak, de leírja, hogy ha valaki bemegy a templomba, és átsüt a nap a templomablakon, akkor színek zúgása és fény vallomása kék, ami békül, piros, mi lázad, a magasba ragad, mennybe ragad, fénytünemény és tűzkáprázat. És úgy fejezi be: „Ó titkok titka, a földön itt lenn belülről lásson mindenki mindent, szívet és harcot és könnyet és békét, áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét”.
Nem tudom, hogy te tudod-e belülről nézni az öreg édesanyádat vagy a társadat, amikor elharap egy mondatot, amikor valami furcsa vibrálás van a szemében, amikor valami furcsa szomorúság vonul át az arcán. Te tudtad-e már belülről nézni a gyermekedet vagy az öreg édesapádat vagy édesanyádat? Ez a legnagyobb dolog: belülről lásson mindenki mindent. A példázat-beli édesapát is csak így lehet megérteni. Amikor hozatja a ruhát és a gyűrűt és a sarut, és azt mondja, hogy vágjátok le a hízott tulkot, és örüljünk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Csak belülről lehet megérteni azt, hogy valakinek gyermeke, unokája születik. Csak belülről lehet megérteni azt, hogy mit is jelent, ha valakinek meghal a társa. Úgy kívülről tudjuk sajnálni, de megérteni csak akkor tudjuk, amikor velünk is megtörténik.
Belülről látni a dolgokat…!
761. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad… (a régi énekeskönyvben: 467. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mily-j-ha-b-nt-l-m-r-szabad
