Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes második könyve 20. részének 8. verse:
„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt.”
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
Azt kívánja Isten, hogy megszenteljük. Ez azt jelenti, hogy a vasárnap ne csak pihenés, hanem istentisztelet is legyen. Isten a negyedik parancsolatban Maga elé hívogat, velünk akar találkozni, velünk akar beszélni, velünk akar ünnepelni.
A vasárnap a közösségnek az ünnepnapja. Azt kívánja tőlem, hogy hűségesen látogassam az istentiszteletet. Isten az Ő szent Fiában jelen van az istentiszteleten. Az Ő felséges jelenlétével szenteli meg a vasárnapot. Azt kívánja, hogy Igéje szóljon. Ahol Isten Igéje megszólal, ott az Ige megszenteli a szíveket. Beszélni akar velünk, elmondja titkait, vigasztal, bátorít és fedd. Isten elmondja üzenetét az Ő népének, azt kívánja, hogy gyermekei imádságban, ének szóban és a szeretet szolgálatában válaszoljanak neki.
Isten a negyedik parancsolatban azt kívánja, hogy éljünk a sákramentumokkal, mint kegyelmének jeleivel, hívjuk segítségül Őt, gyakoroljuk a jóságot, az alamizsnálkodást, váltsuk életre a vallásos érzéseinket, látogassuk a betegeket, a szegényeket, vigasztaljuk a bánkódókat, kötözzük a sebeket.
Azután azt kívánja az Isten, hogy aki az Ő színe elé járult, hagyjon fel gonosz cselekedeteivel s már itt, ezen a földön kezdje az örök vasárnap ünneplését. Oda fent, az égben Istennel élünk együtt, boldog közösségben leszünk Vele, egy örök, vasárnapi istentiszteleten veszünk részt.
Isten minden vasárnap hív Magához. Milyen megbocsáthatatlan bűn, amikor Istent megraboljuk és elvesszük Tőle a vasárnapot; visszautasítjuk a királyi meghívót. A vasárnap áldásul adatott az embernek, hogy teste, lelke felüdüljön. Isten azt akarja, hogy munkánk szerszámát, ha lehetséges, tegyük le és engedjük, hogy Ő munkálkodjon bennünk.
667. dicséret: Szent vagy, szent vagy, szent vagy… (a régi énekeskönyvben: 488. dicséret)
