Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 17. részének 2. verse:
„És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Mielőtt Jézus magával viszi a tanítványait a szenvedésbe, a megaláztatásba, a szégyenbe, a megvettetésbe, magához hívja őket és megmutatja nekik magát, mint Isten dicsőségének az Urát.
Mielőtt a tanítványoknak le kell ereszkedniük Jézussal az emberi bűn, gonoszság és gyűlölet mélységeibe, Jézus felvezeti őket a magas hegyre, ahonnan a segítségüket várhatják. „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?” (Zsolt. 121,1)
Mielőtt Jézus orcája elszenvedi az ütéseket és a köpéseket, mielőtt ruháját széttépik és vérrel szennyezik, a tanítványoknak látniuk kell Jézust isteni ragyogásában. Arca úgy ragyog, mint Isten arca, ruhája fénylik.
Nagy kegyelem, hogy a tanítványok, akik később majd átélik Jézussal a szenvedést a Getsemáné-kertben, láthatják őt Isten megdicsőült Fiaként, örök Istenként. A tanítványok ezért már úgy mennek a kereszthez, hogy tudhatnak a feltámadásról. Ebben ők hozzánk teljesen hasonlók. A feladatunk az, hogy ebben a tudatban tudjuk hordozni a keresztet.
A megdicsőült Jézus mellett áll Mózes és Illés. Törvény és prófécia adják meg neki a dicsőséget. Beszélgetnek Jézussal, beszélnek a keresztről, Isten titkairól. Az Ószövetség és az Újszövetség a megdicsőülés fényében találkozik össze itt. Most teljesedett be az ígéret; minden a végéhez ért.
832. dicséret: Ó, Sion ébredj…. (a régi énekeskönyvben: 397. dicséret)
