Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korinthusiakhoz írt 2. levele 3. részének 18. verse:
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai:
Mi a különbség az Isten Lelkétől való újjászületés és minden egyéb emberi igyekezet között? A természeti ember gátlás nélkül kiéli a maga természetes hajlamait. A kultúrembernek már vannak bizonyos gátlásai, és igyekszik fékezni, csitítani ezeket a hajlamokat, de a természete ugyanaz, ezért kell fékeznie azokat. A vallásos ember életének a folyója még magasabb gátak között folyik; ő nem csak az emberi, hanem az örökkévaló jutalomról és büntetésről is tud. De ez még a természetét nem változtatta meg. Új természetet az kap, aki onnan felülről, Isten Szentlelkétől születik újjá. Vagyis: akinek Isten az Ő természetét adja, akiben Jézus Krisztus lakik a hit által. Az ilyen emberben Jézus jelleme kezd kiformálódni.
Erre hívott el minket a mi Urunk, és pontosan a lelki kisigényűségtől vagy igénytelenségtől óv minket, és arra bátorít ma újra, hogy legyünk igényesek, és mindazt, amit Ő kínál, bizalommal fogadjuk el.
Aki Jézus Krisztussal a hit által egyesül, abban az Ő jelleme kiformálódik. Pál apostol így mondja: Láthatóvá válik Jézus élete a mi halandó testünkben. Majd így: Mi akik élünk, mindig halálra adatunk Jézusért, hogy az Ő élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Folytassuk ezt a gondolatmenetet, nézzük meg, hogy mi ennek az újjászületésből eredő, Jézussal való közösségnek a lényege, és mi ennek a célja, a haszna?
Nos, mi a lényege? Az, hogy a Jézusban hívő ember annyira eggyé válik Ővele, mint amilyen egy Ő az Atyával. Ez a teljes hitbeli egység a lényege az újjászületésnek, és az, hogy eközben a hívő ember jelleme teljesen átalakul: kibontakozik benne Jézus Krisztus természete. Sajnos megmarad a régi romlott természetünk is, de nem az uralkodik többé. A cél az, hogy az egyre inkább visszaszoruljon, és minden élethelyzetben Jézus Krisztus természete jusson szóhoz.
Isten tehát minket nem csupán megtanítani akar valamire, hanem át akar alakítani valakivé, hogy az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyünk. Azért, hogy Krisztus indulata legyen bennünk, új indítékokat ad, új célokat tűz elénk, újfajta eszközöket bocsát a rendelkezésünkre. Egészen más lelkület, lelkiség lesz az ilyen emberben. Mert nemcsak az a megváltás célja, hogy a bűntől vagy a bűnből megszabadítson minket, hanem hogy önmagunktól megszabadítson, és egészen uralomra jusson bennünk Jézus Krisztus.
A Szentlélek, akit az újjászületésben a hívő ember kap, Isten személyével von kapcsolatba minket. Ez a lényege az újjászületésnek.
761. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad… (a régi énekeskönyvben: 467. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mily-j-ha-b-nt-l-m-r-szabad
