Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 12. részének 38-39. versei:
„38, Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: Mester, jelt akarunk látni tőled.
39, Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Biztosan érzitek, hogy miért találja Jézus helytelennek, egyenesen sértőnek önmagával szemben ezt a jel kívánást, és miért mondja ezeknek az embereknek, hogy gonosz, parázna nemzetség vagyok. Csak az a baj, hogy ez a nemzetség ma sem halt ki; ez a fajta embertipus ma is itt él közöttünk, mi magunk is sokszor ilyenek vagyunk. Mert bizony valóban sértő, sőt gyalázatos dolog elvárni Jézustól, hogy az Ő isteni hatalmával segítsen nekünk valamilyen bajunkban, emeljen fel valamilyen nyomorúságunkból és mélységünkből, de úgy, hogy az én szívem gonoszsága és paráznasága megmaradjon. Hát nem hitvány dolog az, amikor úgy igénylem Isten segítségét a magam életének, problémáinak a megoldásában, hogy megtérni azért nem akarok? Gyógyítson meg egy betegségemből, de azért, hogy aztán gyógyultan folytathassam tovább az én előbbi, hitvány életemet? Szedje rendbe az én zilált családi problémáimat, de úgy, hogy nekem ne kelljen megváltoznom? Kérem, hogy hadd meneküljek ki az Ő segítségével valami bajomból, de úgy, hogy hadd vigyem magammal a régi bűneimet is? Isteni hatalmával nyúljon bele már egyszer a történelem folyásába, de ne az én szívembe? Változtassa meg az embereket körülöttem, mert olyan gonoszak és kibírhatatlanok, de engem nem? Nyugtassa meg a lelkem háborgását végre, de úgy, hogy ne vegye el a bűnömet? Álljon mellém isteni hatalmával, de úgy, hogy az nekem lehetőleg ne kerüljön sokba?
Érzitek, hogy ez hitványság? Nincs igaza Jézusnak, amikor azt mondja, hogy gonosz és parázna nemzetség? Hát ti ilyen jeleket akartok? Így akartok részesülni Isten segítségében? Hát nem ilyen olcsó Krisztus-élményt várunk mi is nagyon sokszor? Isten áldását élvezni, de bűnbánat, és megjobbulás nélkül? Esetleg Neki szolgálni, de Neki átadott élet nélkül? Üdvösségben részesülni, de újjászületés nélkül? Sőt, még ennél is olcsóbban: csak egy kis megnyugtatás, a feldúlt idegeinknek egy kis lecsendesítését, egy kis áhítatba ringatózást, egy kis lelki élvezetet, egy kis gyönyörködést Isten szépségeiben, Isten dolgaiban, ami azonban nem kötelez semmire, ami nem vág bele az életünknek elevenébe, amitől maradhatok továbbra is ugyanaz a parázna, gőgös, utálatos, haragtartó, kibírhatatlan ember, aki voltam…
Nos, hát Jézus ilyen csodákra nem adja magát, ilyen jeleket nem hajlandó tenni senkinek az életében. Ilyet ne várjon senki közülünk Jézustól, mert nem fogja megkapni. „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának a jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában”. Ugye tudjátok mire utal itt Jézus? Az Ő golgotai halálára és húsvéti feltámadására; a megváltás csodájára.
Nem adatik más jel, hanem csak Jónás prófétának a jele, de ez elég arra, hogy mi most új életet kezdjünk. Ne várjunk hát testvérek semmiféle nagyobb, vagy más egyéb élményre, jöjjetek, kezdjünk hozzá, induljunk el! Kezdjünk krisztusi módon cselekedni, beszélni, gondolkodni, emberekhez viszonyulni; Krisztusi módon élni!
822. dicséret: Testvérek, menjünk bátran… (a régi énekeskönyvben: 455. dicséret)