Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 121. zsoltár 7. verse:
„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod!”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Ennek a bámulatosan finom szövésű költeménynek kihúzódó aranyszálai egy egész kis drámát, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.
Valaki – a jelek szerint kérdései, érzései szerint nem papi ember – indul zarándokútra. Az út hosszú, veszélyes, éppen most fenyegető. Jő a síkságról, a puszta felől, s odaérkezett már, ahol a hegyek erdeje emelkedik, s köztük még láthatatlanul a Sion. A hegyeken oltárok, szentélyek vannak, igaz és hamis istenek számára. Mindenütt ártalom, úttalan értelem. Ebből a riadt hangulatból fakad a kérdés: „Felemelem szemeimet hegyekre. Honnan jő az én segítségem?”
Egy erős, biztató hang, papi hang felel: „A te segítséged az Úrtól van, Aki teremtette az eget és a földet.” Ez a nagy felelet a szorongó szívnek. Nincs más erő, hatalom, csak a mindenható Istené, aki teremtette az eget és a földet. Ez az Isten a mienk, a tied. Azért megerősödve folytatja az útra kelt zarándok: Oh, vajha ne engedné, hogy meginogjon az én lábam, amíg átmegyek a meredélyek, szakadékok peremén, csúcsokon és mélységeken. E nyugtalankodás és bizakodás után ömlik, mint egy friss forrás, a papi bizonyságtétel: „Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod!”
A napszúrás hazájában aligha lehet szebbet, gyöngédebbet mondani a hathatós védelmezőről: olyan mintha árnyékkal takarna be. Az Úr jobb kezed felől van, mint a mester, a védő, azért, hogy az Ő jobbkeze szabad maradjon a védelemre. Ez a szimbolikája annak, hogy a lovagkorban a nőt bal kéz felől engedték: a jobb kéz kész és szabad a megvédelmezésre. Ha az Úr így véd: nappal nem szúr meg a Nap és éjjel a Hold.
Azért ne félj, bátorodj meg; az Úr megőrzi a te lelkedet, személyiséged gyökerét és koronáját, téged magad abban a drága mivoltodban, amit számára jelentesz. Szinte liturgikus fenségre emelkedik a hang: az élet egy nagy templomi találkozó az Úrral, ahová elmegyünk és ahonnan jövünk. Isten vár és szemeivel vigyázza bemenetelünket és kijövetelünket mostantól kezdve mindörökké. A természettől a történelmen át az üdv-élet végső kibontakozásáig, egy zarándok személyes szorongásától a megváltottak ünnepi körmenetéig, mindent egybefoglal ez a kicsiny zsoltár, mert két dolog foglaltatik benne: Isten és a lélek.
121. zsoltár: Szemem a hegyekre vetem…