Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 27. részének 3. verse:
„Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa.”
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem bízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?
Őntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniük a tőkéken!
Jönnek ugyan a kártevők, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az őrizőnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? Ő gondoz, öntöz, őriz; mi másra van még szükségünk?
Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Ő maga cselekszik. Milyen erő, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? Ha Ő valamiről azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. Ha Isten minket így őríz, Vele szembe tudunk szállni a bűn, a halál és a pokol minden seregével!
Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az én őrizőm, mi mást tehetnék, minthogy dicsőítelek ezért Téged.
23. zsoltár: Az Úr énnékem őriző pásztorom…