Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 19. részének 4-5. versei:
„4, Ő így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?
5, Majd így folytatta: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Férfiúvá és asszonnyá teremtette őket és ezzel megírta sorsukat. Törvényükké tette, hogy olthatatlan vággyal keressék egymást és se lelkük, se testük ne nyugodjék addig, míg egymásra nem találnak. Azért egyik a másik végzete. Jaj nekik, ha nem találják meg egymást és százszor jaj, ha elveszítik egymást! Élet és halál kockázata, hogy miképpen találják meg egymást. Összekerülhetnek, mint két ragadozó, akik közül az egyik tönkreteszi és felemészti a másikat. Hozhatnak egymásra annyi bűnt és szégyent, ami már szinte több, mint kárhozat. De találkozhatnak úgy, hogy egyik a másikat nem csak megmenti, hanem átnemesíti és megszenteli, céljához juttatja és lényét csodálatos virágzásra bírja. Ez az Isten rendelte találkozás a szent házasság, a férfinak és a nőnek tökéletes testi és lelki közössége a Szentháromság egy örök Istennek felséges terve, mintája és alkotó gondolata szerint.
A teremtő Isten nagyszerű műve a házasság, mert belőle az élet forrásai fakadnak fel. Misztikus kagyló, amelynek összezárkózásában világok fogannak s belőle az élet csodái nőnek. Minden tavasz ereje, szépsége és hatalma lüktet benne, az élet világot megrázó öröme hatja át, ígéret és zsendülés, aratás és szüret támadó himnuszai feszítik szét. A megváltó Isten is remekelt rajta, mert az áldozat törvénye uralkodik benne. Mindenkinek el kell tékozolnia egész magát a másikért. Minden pillanatban kockára tenni énjét s mintegy áldozati oltárra adni, hogy megnyerje a másikat. Itt a lemondásból gazdagság fakad, megbocsátásból győzelem, szolgálatból uralkodás. Véren váltott jegyese egyik a másiknak s a szívek lassan lepergő cseppjeiből nőnek a mennyei élet-szépségek hamvas, bíboros rózsái.
A Szentlélek mesterműve a házasság. A test csaknem szimbólum, képe a lélek közösségének. Az egymásba özönlő vér mutatja, miképpen kell átjárnia egyik léleknek a másikat. Egyiknek gondolata, ízlése, lelkisége átitatja a másikat. Örömök és fájdalmak, látások és próféciák, álmok és himnuszok úgy keverednek egybe, mint két egymásba szakadt pataknak habjai. Az egyik ihletés, a másik alkotás. Az egyik munka, a másik jutalom. Egyik a kérdés, a másik felelet. Két hang, amelyik együtt zeng s közös harmóniába olvad: sem megkülönböztetni, sem szétválasztani nem lehet. Ezt jelenti alapigénk, mikor a házastársakat egy testnek nevezi.
Egy testté azonban csak egy lélek tehet. Ez a lélek sem nem egyiké, sem nem a másiké, hanem azé, aki mind a kettő felett áll: az Úr Jézus Krisztusé. Ő az az egység, akiben a lelkek összefonódnak és a házasság a világ legfelségesebb misztéruimává válik, amit méltán hasonlít az apostol Krisztus és az anyaszentegyház közötti viszonyhoz. E földön a legmagasabb életkapcsolat, amelynek érvénye csak ott szűnik meg, ahol az Ige szerint: „sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, mert meg sem halhatnak többé”. (Lukács 20,36)
826. dicséret: Isten élő Lelke jöjj… (a régi énekeskönyvben: 463. dicséret)
