Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele 7. részének 34. verse:
„Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
A házasélet Istentől adott szent jog és kiváltság. Sokan vannak, akik a házasélet jogával nem élnek, vagy a maguk akaratából, vagy Isten rendeléséből.
Isten és a lélek viszonya olyan teljes és gazdag, hogy az minden földi körülménytől mentesen önmagában áll vagy esik. Ennélfogva Istenhez való viszonyomat nem érinti az, hogy itt lenn milyen családi körülmények között élek. A lélek becse, szépsége, gazdagsága éppen úgy kivirágzik bennem, ha egyes egyedül állok is a teremtett mindenségben, mintha ezer meg ezer szállal szövődöm bele a földi életbe. Mindaz a tisztelet, hódolat, ami a halhatatlan léleknek kijár, éppúgy illeti a magányos embert, férfit, vagy nőt, mint a hitvest, családapát és családanyát.
Istennek különös kedvencei, szívéhez nagyon közel álló, szolgálóleányai lehetnek azok, akik nem élnek az emberi életnek azzal a meggazdagodásával, amit házasságnak neveznek. Ilyen lelkekből válnak a Máriák, akik az egy szükséges dolgot választják: arra teszik fel egész életüket és a Mester lábainál figyelmeznek. Az áldott Tábiták, akik szegényeket gondoznak, mezíteleneket ruháznak fel és éhezőket táplálnak. A szent asszonyok, akik drága kenetet és tetem-takarókat visznek a húsvéti sírhoz. Isten így szól ezekhez a lelkekhez: Nektek nemcsak szárnyakat adtam, hanem elmetszettem azokat a szálakat, amelyek a lelket a földhöz kötik. Röppenjetek fel én galambjaim és járjatok olyan magasságokat, milyenekre csak ti vagytok elhívva.
Hódolat illesse azokat a magányos nőket, akik áldott szolgálóleányai minden szent ügynek, akik a nehezebb utat választották s kevesebb öröm és nagyobb áldozat között járnak, míg életüket mások között szétosztják. Ha számbavennők élettörténetüket, a kicsiny dolgokban való csodálatos nagyságnak hőskölteményeit kellene megírnunk. Miképpen tud egy ilyen nő más gyermekének anyja, gondozója lenni! Miképpen tudja élete minden javát, ifjúságát, szépségét, örömeit átváltoztatni láthatatlan oltárra tett ajándékká! Életük rózsalevelei szórják be a hősöknek és nagyoknak az útját s ezren meg ezren élnek szolgálatuk kenyerével, anélkül, hogy tudnák. A keresztyén szeretet-munkásság fölséges történetében övék minden korszakban a legszebb fejezet s a belső ember kialakításában a legnagyobb győzelem.
Mária a jobb részt választá, mely nem vétetik el tőle. Szép dolog a család, a szerelem, a hitves és gyermek; de Jézus szava komolyan és szívre hatóan zeng át a világon: „csak egy a szükséges dolog!” (Lukács 10,42).
Fő boldogságom tartom én ebben… (a régi énekeskönyvben: 202. dicséret)
