Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 18. verse:
„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”
Ribár Gyula lelkipásztor (Szabadka) gondolatai:
Szentlélek. János evangéliumában olvasható, hogy Jézus, aki tudta, hogy meg kell halnia, így vigasztalta tanítványait: Most szomorúak vagytok, mert tudjátok, hogy elmegyek. De nem hagylak árván benneteket. Rövid idő, s a világ nem lát engem többé, ti azonban láttok, mert élek, és ti is élni fogtok majd. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
A tanítványok csak akkor értették meg Jézus szavait, amikor újra életben látták Őt a feltámadása után és pünkösdkor betöltötte őket a Szentlélek. Amikor egyszerre megvilágosodott előttük, hogy Jézusnak miért kellett meghalnia, és amikor maguk is csodálkoztak saját magukon, hogy milyen bátran hirdetik Jézus tanítását ők, akik azelőtt úgy rettegtek minden veszélytől. Ők akkor értették meg, hogy Isten Lelke működik bennük. Az Újszövetség szerint a Szentlélek vigasztalja meg őket szomorúságukban, amiért Jézust elveszítették: a Szentlélek magyarázza meg nekik amit eddig nem értettek; a Szentlélek öntött erőt és bátorságot a szívükbe, hogy bátran tegyenek tanúságot Jézusról.
Nagyon kívánatos és fölöttébb szükséges dolog a keresztyén világban, hogy minden egyes hívő állandó közösségben éljen az anyaszentegyházzal. Szabadkán, a gyülekezetünkben, az istentisztelet előtt megkondult a harang, amelyre egyébként jellemző, hogy az élőket hívogatja, a holtakat siratja, a villámokat pedig megtöri. Itt, mielőtt betérünk a szép, rendezett templomunkba, áthaladunk a csillag alatt, amely jelzi, hogy szükségünk van egy szerető Istenre. Azért áll ez a Kálvin-csillag, hogy minden ember észrevegye azt, hogy egy szerető Istenre van szüksége. Nem is kell messze menni a találkozáshoz; Szentlélek és Igéje által itt van közöttünk. Aki betér a templomba, annak Ővele van találkozása.
Az ünnepi istentiszteleten csakis evangéliumi tartalmú, kegyes énekek, dicséretek, zsoltárok hangzottak el, amelyek teológiai, irodalmi és zenei szempontból kifogástalanok. Többek között a 370. dicséret.
Minden jóságnak rendnek, szépségnek, díszességnek és illendőségnek Istene szenteljen meg mindnyájunkat és tegyen alkalmatosakká az Ő szent Nevének lélekben és igazságban való tiszteletére.
541. dicséret: Jövel, Szentlélek Úr Isten… (a régi énekeskönyvben: 370. dicséret)