Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele 13. részének 13. verse:
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Az evangélium szerint megújított keresztyénség a maga sarkalatos tételévé a hitet tette. Ez az a legfőbb szerv, amivel Isten minden ajándékát elfogadom. Olyan ez, mint a szem: általa fogom fel a világosságot; mint a fül: nélküle siket csend venne körül a legfölségesebb harmónia közepette is; tapintás a hit, amivel meggyőződöm a láthatatlan dolgok valóságáról és beleütődöm a lelki tények gránit erejébe. Nélküle épp úgy nem tudok élni, mint ahogy egy élő lény nem tud élni a táplálkozást végrehajtó szer nélkül. Az engem körülvevő lelki életet ez változtatja át húsommá és véremmé, csontommá és velőmmé. Reménység egyházának is lehet a miénket nevezni. Életünk olyan, mint a Noé bárkájában lévő kiválasztottaké: bűnnek, halálnak, ítéletnek háborgó vizein hű kormányosunk vezetése mellett csendesen úszunk mi, kiválasztottak a boldog ígéretek szent Ararátja felé. Minden gondolatunkat, egész lelkünket az foglalja le, hogy mi vár reánk, mi lesz velünk, hogyan érkezünk meg; céllal utazók vagyunk és utunknak láthatatlan, de mindig érzett legfőbb tartalma az; hová megyünk és ki jő elibénk. Mi a reménység népe vagyunk.
Mégis mindenkinél jobban valljuk és hirdetjük ennek az igének igazságát: „Megmarad a hit, remény és szeretet, ez a három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Egyetlenegy próba teljes bizonyítékot ad ennek az Igének igazsága felől. Istent nem tudjuk hívőnek képzelni, mert Ő tud, nem tudjuk reménykedőnek képzelni, mert Reá nézve nincs múlt és jövendő, csak jelenvalóság, de Istent tudjuk szeretetnek vallani, sőt valljuk, hogy egyedül Ő a szeretet. Azért van ez, mert hit és remény a föld számára adott mennyei segítség, érvényük és szükségük véget ér a földi élet határával, a megérkezés szemtől-szembe látás világában nincs hit, mert a láthatatlanok akkor láthatóvá válnak, a megérkezés után akkor megszűnik a reménység, mert egy boldog „nincstovább” világba érkezünk. De a szeretet éppen e határon túl csap fel egész erejével és diadalmaskodik a maga ősi, elegyítetlen tisztaságában. Hit és reménység földi életre szóló kalauzok, eszközök; feleslegessé válnak a megérkezés után éppúgy, mint ahogy nincs szükségünk lámpásra, ha felkél a királyi nap. A szeretet viszont zálog, üzenet, ízelítő, próba, mutatvány abból a világból, ami vár reánk odafenn.
E földi életben ritkán, gyéren, elkeverve és beszennyezve jelentkezik, de mégis drága bizonyosság arról, hogy milyen világ vár reánk odafenn, ahol akadálytalanul, gáttalanul, tökéletességben árad. Ha szobádban nevelsz egy halvány, beteges, csenevész pálmát, képed van arról, milyen lehet az a napsugaras, boldog világ, ahol a pálmák az égig nőnek. Ha valakinek Rákos Mezején a porban, sárban szemébe ötlött egy hervadó rózsa szép, idegen, édes világ záloga és ígérete; képe lehet arról, milyen lehet túl a Dunán a Gül Baba rózsakertje. Tekints rá gyermekedre és szívedet átjárja a szeretet édes fájdalma, emlékezz az édesanyád csókjára s puha kezére, amint beteg fejedet végig simogatja, gondolj arra, akiért boldogan szenvedni tudtál s szorítsd mindez édes zálogot szívedre, mert mindebből sejtheted, milyen szeretet vár reád odafönn, ahol teljessé válik, ami itt kezdet és egésszé, ami itt töredék. Mindenek felett pedig nézz a Golgota nagy szenvedőjére, arra a Szeretetre, amely imádkozik a kereszt lábánál tomboló sokaságért; gondolj arra, ahogy Ő gyógyított, áldott, áldozott és megváltott és ujjongjon a lelked, mert mindez mutatvány, kézi zálog arra a nagy szeretetre, ami odafönn vár, amit már nem a hit és nem a reménység ragad meg, hanem a felszabadult, egyenlő és teljes szeretet boldogan ölel át és minden értelem felett tapasztalhat.
194. dicséret: Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek… (a régi énekeskönyvben: 252. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-seregek
