Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 3. részének 18. verse:
„Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, de cselekedettel és valósággal.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
János a szeretet apostola, Péterrel és Jakab testvérével együtt a három oszlop-apostol között tartjuk számon. Péterrel és Andrással, szinte egy aktusban hívja el őket is tanítványaiul Jézus. Miközben halászhálóikat kötözgetik, így szól hozzájuk: „kövessetek engem és azt mívelem, hogy ezek után embereket halásszatok”. Pályájuk elején részesei a csodálatos halászat jézusi hatalmas ajándékának (Lukács 5,1-10), ami a Krisztus feltámadása után, némi változattal ismétlődik (János 21. rész). Személyiségük titkának, különösen a szeretet apostola jellem-alakulásának mélyéről és részleteiről külön elnevezésük beszél. „A mennydörgés fiainak” hívták őket társaik – heves igazságérzetükből fakadó kíméletlen ítélkezéseik miatt, melyek kimondásával épp úgy nem vártak egy percig sem, ahogyan a villámos ég nem halasztja későbbre a mennydörgések hangjait.
– Mikor valakit találnak, aki Jézus nevében ördögöt űz, azonnal eltiltják, mert nem közülük való. De Jézus szól: „ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van” (Lukács 9,50). – Majd egy samaritánus faluban utasítják el Jézus követeit. „Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből megemésztésükre?” – szólnak a Zebedeus-fiak. Ám Jézus leleplezi őket! „Nem tudjátok, minémű lélek van bennetek. Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa” (Lukács 9,52-56).
– Ezek után derül ki a két testvér és édesanyjuk: Salome Jézushoz intézett kéréséből: milyen egekig érő ambíció feszítette e két szívet! S annál csodálatosabb, mily önállító énközpontúságnak kellett meghalnia a szeretet apostolának szívében, hogy a krisztusi szeretet, mint önmagát önfeláldozóan másokért odaadó életforma végérvényesen megragadhassa őt, testvérével együtt!
– Kérésük a Márk 10,35-45 igeszakasza szerint a Jézus válaszával együtt így hangzott: „Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk bal kezed felől üljön a te dicsőségedben”. – Jézus válasza: Nem tudjátok mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, melyet én megiszom? És megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem? – Azok pedig mondának néki: megtehetjük. – Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedtem, megkeresztelkedtek. De az én jobb és bal kezem felőli ülést, nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett”. S ezek után hangzik a tanítás arról, hogy a földi birodalmakban mindenki uralkodni akar, de Isten országában „aki nagy akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja életét váltságul a sokakért”.
– Ezek után a jánosi teológia evangéliuma hozza egyedül a lábmosás történetét, melyben Jézus legmélyebb szolgálatra alázza magát hozzánk szeretetből s ezt tőlünk is elvárja. Nála minden szeretet a szolgálat lelke és minden szolgálat a szeretet létformája. – Majd az utolsó vacsora a halálos szeretet úrvacsorája lesz és ez alatt János, a szeretet apostola „az Úr keblén nyugszik”. János áll a kereszt előtt s hozzá szól a Máriára utaló Jézus: „Imhol a te anyád”. A feltámadás hajnalán Péterrel együtt fut a sírhoz, utána bemegy, látta az összehajtott kendőket és látott és hitt. Ő veszi észre – szeretetével – a Tiberias tengeri Jézus-jelenést. Részesei lesznek a Feltámadott közösségének. S hirdeti: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, de cselekedettel és valósággal”.
508. dicséret: Jézus, én bizodalmam… (a régi énekeskönyvben: 357. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
