Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 12. részének 14. verse:
„De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Az, ami Jézus és a farizeusok között lejátszódott, csak a megismétlése Jézus első megkísértésének (Máté 4,1-11), melyben az ördög célja az volt, hogy meghasonlást támasszon Isten szavával szemben, ezt azonban Jézus legyőzte, megélve lényegi egységét az isteni tanítással.
Jézusnak ezt a megkísértését még egy előjáték előzi meg; a bűnbeesés paradicsomi története, amelyben a kígyó Ádám és Évát kísértette meg: „Valóban mondta Isten…?” (1Móz 3,1). Ez az a kérdés, mely minden viszály forrása. Ezzel szemben az ember tehetetlen, mivel lényének lényegét jelenti. Ezt a kérdést csak a viszályon felülemelkedve lehet, ha nem is megválaszolni, de meghaladni.
Végül mindezen megkísértések kérdésekben ismétlődnek meg, melyekkel mi is gyakran fordulunk Jézushoz. Ha konfliktus-helyzetbe kerülünk, gyakran kérjük ezekben a kérdésekben a döntését. Ilyen esetekben Jézust be akarjuk vonni kérdéseinkbe, konfliktusainkba és viszályainkba, tőle követeljük a megoldást.
Már az Újszövetségben sincs egyetlen olyan eset sem, hogy Jézus belemenne az emberi vagy-vagy játékba, amikor az emberek ilyen jellegű kérdéseiket szegeznék neki. Az emberek folyamatosan be akarják vonni döntéseikbe, játékaikba Jézust, de Ő ezeket a szándékokat elutasítja, az ilyen kérdéseket nem válaszolja meg.
Jézus nem engedi, hogy döntőbírává tegyük az emberi élet kérdéseiben, elutasítja, ha elköteleződést követelünk tőle emberi alternatívákhoz: „De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?”
756. dicséret: Áll a Krisztus szent keresztje… (a régi énekeskönyvben: 230. dicséret)
