Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve 55. zsoltár 7. verse:
„Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Messze van tőlem az én kedves, kis családom. Reggel nem köszöntenek gyermekeim, este nem érzem arcomon búcsúcsókjukat. Szakadatlanul velük foglalkozom s bár ezer szállal köt le itt a világ, mégis velük vagyok szüntelen. Ha gyermeket látok, az enyém jut eszembe; ha egymással beszélgető hitvest, a páromra gondolok. Kellett ez a távolság nekem, hogy még jobban szeressem őket. Emlékezetemből eltűnnek a mindennapi élet apró tövisei, nehézségei és terhei, csak a családi élet boldog együttlétének szépségeit és fénylő emlékeit látom szüntelen, mint egy előttem úszó délibábot. Mennyire szeretem őket és milyen drágák nekem! Most látom igazán, milyen boldog vagyok otthon, velük. Sajnálom mindazt a percet, amit zúgolódásra, panaszra fordítottam s balgának nevezem magam, mert sokszor úgy szóltam, mintha teher volna rajtam az, ami életem legnagyobb áldása és legfőbb öröme. Azért elküldöm hozzájuk hazaszálló gondolatomat, mint egy fészkére röppenő galambot. Tárja ki szárnyait kicsinyeim felett és fedezze be imádságaimmal. Óhajtozom a viszontlátás után és úgy fogom keblemre szorítani őket, mint megannyi újra megnyert drága ajándékot.
55. zsoltár: Hallgasd meg az én könyörgésem…
