Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 3. részének 16. verse:
„Így, mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A 42. zsoltár írója a mindenkori hívő ember élő Istennel való kapcsolatának klasszikus igei megszólaltatója: ezért ebben a műfajban az időben Őmögé visszamenni lényegileg nem lehet – és erről a szívvel-lélekkel vallott teológiai életkérdésről modernebbül nem vallhat és énekelhet semmilyen újkori költő vagy hitvalló gyülekezet.
Mindezek előtt az Isten-szomjúságról vall a zsoltáríró. Bármely fajta Isten-közömbösség, – megszokás, – elszürkülés, mely mai igénk legsúlyosabb ítélete alá esik, száműzve van ebből a zsoltárból és minden igazi hit-életből. Kísértés, üldözés és hit-apály idején, mikor nem gyakorolható az Istennel való élő kapcsolat – Isten úgy hiányzik a léleknek, mint aszály idején, a kiszikkadt vádik partján a szomjazó szarvasnak a frissen omló patakvíz, sivatagi vándornak az oázis forrásvize. Az Isten-jelenlét emelkedettsége, az Isten-ígéret célba vezérlése, az Isten-irgalom mindenre elégséges volta – semmivel sem pótolható egy száműzetés magányában, vagy egy kétség mélyén. – Senkinek sincs igazán Istene, akinek legalább egyszer elementárisan nem hiányzott Ő!
– A második vallomás az Isten-síratásról szól. A hívő életét – épp Istentől való elhagyottsága miatt – leminősítő, rejtett bűnökkel vádoló, egyúttal Istenének méltányosságát, majd létezését is kétségbe vonó, gúnyolódó hangok és vélemények – a zokogásig kétségbeejtik a zsoltárírót. – S ekkor drága élményei a jeruzsálemi templomi vonulásokról, éneklésekről, ujjongásokról is csak könnyhullatásra késztetik. – „Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép napokra nyomorban” (Dante) – Isten nélkül.
– Mindebből Isten-vajúdás lesz. Éjjel-nappali imádság-özönben mélybe zuhantató örvények tárulnak a hívő elé és vizei csapnak át a feje fölött. Az „örvény örvényt hív elő” állapotban döntő jelentőségű a kezdő alapvető örvénylő,- zuhantató erő Isten előtti megtalálása, átadása az Úrnak, mert ennek szűnésével együtt leáll a többi örvény is – és az isteni „sehol”, „imhol”-lá változik. – Itt kell a pokoli helyett az égi Gondolat.
– Végül Isten-győzelem napja derül a zsoltár írójára. Először hitben-reményben, végül az ismételt valóságban. Isten megszabadítja hívét a kétségtől, begyógyítja zúzódásait, ároni áldásosan (4Mózes 6,24-26) mutatja orcáját és örök üdvösségét.
42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
