Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 3. részének 17-18. verse:
„17, Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen,
18, tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.”
dr. Körpöly Kálmán lelkipásztor (Szada) gondolatai:
Sok ember él abban a tudatban, hogy nála nincs semmi baj, teljesen egészséges, hiszen nem érez semmi különöset. Aztán jön egy szűrővizsgálat, és megdöbbenten hallja, hogy bizony beteg, és ha meg akar gyógyulni, pontosan meg kell tartania az orvos utasításait.
Így vagyunk sokszor lelki értelemben is. Azt hisszük, hogy nincs semmi baj, hiszen templomosak vagyunk, imádkozunk, adakozunk. Aztán, mint egykor a laodiceai gyülekezetet, minket is figyelmeztet áldott Orvosunk: „te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen”. De még nincs veszve minden. Még van remény a gyógyulásra. Csak meg kell fogadnunk a tanácsot, amit ad.
Azoknak, akik azt hiszik, hogy mindenük van, és semmire nincs szükségük, azt mondja az Úr: „végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj”. Jézus minden nyomorúságunkat átvette. És most helyette mást kínál, hogy azt vegyük meg, és az úgy legyen a miénk, mint amikor valamit megvásárolunk. Tűzben izzított aranyat kínál. Mondhatnánk úgy is, hogy színaranyat, melyből a tűz kiégetett mindent, ami hozzátapadt. Mi ez a tiszta arany? Az Isten országa, a vigasztalás, a megelégítés, az Isten fiává létel. De a legfőbb kincs maga Jézus. Ha Ő a miénk, mindenünk van. Szegénnyé lett, hogy mi a szegénysége által meggazdagodhassunk. Ez a kincs csak akkor lehet a miénk, ha elismerjük, hogy szegények és nyomorultak vagyunk.
„Végy tőlem,,, fehér ruhát, hogy felöltözz”. Laodicea híres volt a gyapjú iparáról. A feldolgozott gyapjú fekete volt. Az ottani keresztyének is fekete ruhában jártak. E külső feketeség ellentéteként legyenek lelkileg fehérek. Hogyan lehet lelkünk fehér? Csak Jézus vére által. A ma embere ezt nem érti, de régen a kiontott áldozati vér, mellyel meghintették a bűnöst, a bűntől való megtisztulás eszköze volt. Jézus vére az egész világ bűneiért omlott. Csak az, aki ezt az áldozatot elfogadta, tisztulhat meg, és lesz fehérré, azaz tisztává. E nélkül Isten előtt „mezítelenek” vagyunk, még ha nagyon drága ruhákban járunk is.
A harmadik, amit az áldott Orvos kínál: gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Nem véletlen, hogy megint olyat ajánl, amivel Laodicea dicsekedhetett. Orvosi iskola is volt ott, ahol főleg a Keleten oly gyakori szembetegségeket próbálták kenőcsökkel gyógyítani. Az a gyógyír, amit Urunk kínál, nem a testi szem meggyógyítására való, hanem a lelki szemet akarja gyógyítani, azaz a valóság meglátását akarja hozni. Milyen a meggyógyult lelki szem? A meggyógyult szemű ember nem értékeli magát többre, mint amennyit ér. És nem becsüli le a másikat. Sőt, meglátja annak segítségért kinyújtott kezét. Látja Istent, mint Atyát, aki vele van akkor is, ha itt a Földön mindenki más elhagyta is. És Jézusban meglátja élete meggazdagítóját, lelki mezítelenségének betakaróját, vak szemének meggyógyítóját.
757. dicséret: Aki értem megnyíltál… (a régi énekeskönyvben: 458. dicséret)