Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ezékiel könyve 37. részének 1. verse:
„Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Ezékiel próféta nevének jelentése, a babiloni fogságban: Isten megerősít. Ő az Ószövetség Kálvinja: a halálosan kaotikus állapot Igével és Lélekkel való megépítője Isten népének legreménytelenebb, sőt halálosan kilátástalan helyzetében is. Ennek döntő próféciája könyvének egyedülálló 37. fejezete a megszáradt csontokkal rakott völgyről és a halálból feltámasztó imádságos igéről. Az élő Isten jelenléte nélkül ez csak örök halállá teszi a végleges földi pusztulást s ezt minden pokoli Gondolkodó tudja. De mily nagy a kísértés: ily látvány láttán a feltámadás lehetőségét Istentől is megtagadni. Itt a legnagyobb buktató és itt az égi Gondolat legnagyobb lehetősége, egyetlen kegyelme.
Isten először mélységek mélyébe viszi prófétáját, hogy felemelhesse őt és népét. „Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.” Ez először semmibe vett, tudatból tudat alá űzött látomás a hitetlen és istentelen életnek számára. Végérvényes földi halált úgy tagadnak, hogy még magukban sem gondolnak rá. – De ha Isten mutatja e látomást, nem nézhetünk félre, másfelé, nem hunyhatjuk be a szemünket. Csak az igazi önismeret lelkével vallhatjuk meg: ezek vagyunk mi – Isten kegyelme nélkül. – Ez a kegyelem nemcsak a semmiből teremtett, de teremtése óta ő őriz a semmibe való visszahullástól, míg a földi kegyelem ideje tart. Egyébként „hasonló leszek a sírba roskadókhoz” (28. zsoltár). De mily sokaknak nem jut koporsó!
– Másodszor a döntő aktus az új életre támasztó ige megszólalásának előkészítése a prófétai szívben: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?” (Ez 37,3). Milyen evidens emberi válasz: ezek soha többé! – De itt a csodát tagadni lehet, nélkülözni lehetetlen. Az agóniába belehalt egyén és nép döntő ügye: az Isten-perspektíva. Ezt mondja Ezékiel: „Ó Uram, Uram te tudod!” Nem elvárható, de nem kizárhatóan várható Isten megsemmisülésből újjáteremtő Igéje!!! Itt feszül egymásnak pokol és ég! Isten tudja, amit mi nem tudunk!
Harmadszor: Isten nem elvárja Igéjét a prófétától, de döntő módon: szájába adja annak imáját: „A négy égtáj felől jöjj elő, lélek és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!” (Ez. 37,9)
– És lábára áll az élő diadalmas sereg!
28. zsoltár: Hozzád kiáltok, kegyes Uram…
