Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 12. részének 5. verse:
„Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”
Alfred Christlieb lelkipásztor (Heidberg, Németország) gondolatai:
Amíg Péter a börtönben volt, két hatalom állt harcban egymással. Egyik oldalon volt Heródes király, aki Pétert megbilincseltette és 16 katonával éjjel-nappal őriztette. A másik oldalon egy látszólag teljesen tehetetlen csapat volt: az első keresztyének gyülekezete. Sem katonák, sem fegyverek nem álltak rendelkezésükre. Volt azonban egy fegyverük, amely már sok csodálatos győzelmet kivívott: a közös imádság. Nézzük most ezt az imádkozó sereget, és imádságuk tárgyát. Az egész gyülekezet egyesült az imádkozásban. Maga a Szentlélek egyesítette őket a közös könyörgésre. Az ilyen, Lélektől munkált közös könyörgés a legerősebb nagyhatalom ezen a földön. Ez megfosztott már hatalmas királyokat trónjuktól (2 Krón 32,20), és egész országokat mentett meg. Amikor majd az Antikrisztus mindent hatalma alá hajt, Isten gyülekezetének egyesült imája fogja őt megrontani. A pusztító hatalmasságot az imádkozók buktatják meg.
Figyeljünk az imádság időtartamára is. A gyülekezet „buzgón” könyörgött Péterért az Istennek. Ne úgy értsük ezt, mintha Péter elfogatásának napjától fogva a gyülekezet tagjai minden munkájukat elhagyva összetett kézzel ezt mondogatták volna: Mentsd meg az apostolt. Jóllehet azonban, hogy minden szívből szüntelen fohászkodás szállt fel az apostol megmentéséért. Bár a meghallgatásnak semmi jele nem volt – egészen a kivégzést megelőző éjszakáig – folytatták az imádkozást.
Istenünk! Ajándékozd nekünk az üldözött keresztyének imádságban való állhatatosságát!
Az imádság tárgya Péter megmenekülése volt. Az is bátorította a gyülekezetet ebben a könyörgésben, hogy maga az Úr Jézus rendelte Pétert a gyülekezet vezetőjéül.
Olyan kéréseinket vigyük Isten elé, amelyek az Ő országának építését szolgálják; akkor Ő meghallgat bennünket: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” (1 János 5,14)
334. dicséret: Imádkozzatok és buzgón kérjetek… (a régi énekeskönyvben: 475. dicséret)
