Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 18. részének 15-18. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 18. részének 15. verse:
„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt; ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Krisztus Urunk Péternek azt mondotta: neked adom a mennyország kulcsait. Református egyházunk tanítása szerint a kulcsok hatalmát nem Kéfásnak, az egyetlen és kiválasztott személynek adta át az Úr, hanem annak a hívő embernek, Péternek, aki meglátta és megvallotta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Az a kulcs, amelyet Krisztus Péternek átadott, nem testi szerszám, nem is kiváltságos jog, hanem az Isten Igéje. Jól mondja a mi Káténk: a mennyország kulcsa a Szent Evangélium hirdetése és a keresztyén egyházfegyelem, amellyel a mennyország a hívek előtt megnyílik, a hitetlenek előtt pedig bezárul.
Igehirdetés és egyházfegyelem úgy viszonyul egymáshoz, mint az általános ítélkezés a különös ítélkezéshez. Az igehirdetésben arról teszünk bizonyságot, hogy Isten a Krisztus érdeméért minden bűneinket valósággal megbocsátja, ha az Evangélium ígéretét igaz hittel elfogadjuk. Viszont minden képmutató és hitetlen Isten haragja és ítélete alatt marad mindaddig, amíg Hozzá meg nem tér. Az egyházfegyelemben ezt az Igét egyes személyekre alkalmazzuk.
Az egyházfegyelemnek három fokozata van. Először négyszemközt feddjük meg az Isten Igéjével, Isten haragjára és kegyelmére való hivatkozással. Ha hallgat ránk, meg van mentve. Ha nem hallgat, két vagy három atyánkfia jelenlétében ismételjük meg a feddést, az Isten törvényéről és Evangéliumáról való bizonyság-tétellel. Ha erre sem hallgat, a gyülekezet mond róla ítéletet és ha ezzel sem lehet jó útra téríteni, mindaddig kirekesztik a látható anyaszentegyházból, amíg bűnbánatot tartva, Istenhez nem tér.
Az egyház ezt a fegyelmezési jogát és kötelességét erre a célra kiválasztott hívek által végzi: lelkipásztorok és presbiterek által. Minél élőbb egy egyház, annál nagyobb szigorúsággal és égőbb szeretettel végzi a fegyelmezés szent kötelességét. Az az egyház, ahol mindenkinek minden szabad s csak az megbotránkoztató, ami a polgári törvényekbe, vagy a divatos szokásokba ütközik, meg van romolva s ha meg nem újul, maga is elvész, a reá bízott lelkek is elvesznek.
Azért nem lehet hőbb óhajtásunk, mint az, hogy az egyház éber lelkiismerettel, Krisztus haragjával nézzen a botránkoztatóra, de Krisztus irgalmával a megtérő bűnösre. Legyenek tiszta életű és bátor lelkipásztorok, akik a kulcsok hatalmát alázatosan, félelem nélkül, Isten előtt való felelősség alatt gyakorolják. Leghőbb óhajtásunk legyen: ha reám kerül a sor, alázatosan tudjam a fenyítéket elhordozni s vegyek vigasztalást a jó Pásztor vesszőjéből. Ha pedig felebarátomról van szó, ne legyek könyörtelen ítélkező, de a mások bűnével éppúgy ne alkudjak meg, mint a magaméval s az üdvösséges feddés szent bánata után, tiszta szívvel, mint egy megújult és megtisztult testvért, fogadjam szívembe őt.
590. dicséret: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma… (a régi énekeskönyvben: 392. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egyhaznak-a-jezus-a
