Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 5. verse:
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Nagy baj az nekünk, hogy a szavaink jelentése nem elég pontos. Azt szoktuk például mondani a szelíd emberre, hogy olyan, mint a galamb. Dehogy olyan! Legfeljebb még a galambra ha lehetne egy kis túlzással mondani, hogy ösztönösen olyanforma, mint a szelíd ember tudatosan. De még így sem volna igazunk, csak úgy formán. A kutya sem szelíd, csak azért, mert megsimogathatod és mert nem harap. Görög, római, zsidó, hindu nem lehet szelíd. (Már ti. meg nem tért zsidó, buddhista, mohamedán vagy hindu.) Szelíd csak az olyan ember lehet, aki örökségül bírja a földet.
Az ilyen örökös aztán nem is úgy szelíd, ahogy általában véve képzelik. Nem „nem harap”. Nem az jellemzi, hogy „nem támadó jellegűek”, hanem, hogy „gazdaságosak” a gesztusai. Ha egy ilyen örökös elmegy melletted, nem azért nem üt meg a könyökével, mert nem akart megbántani, hanem azért, mert a maga útján ment, nem a tiéden. Nem volt szüksége a térnek arra a darabjára, amelyet te foglalsz el. Ment. Vagy nem keresztezték utaitok egymást, tehát elfért melletted. Ő soha nem igényel a maga helyénél többet, tehát nem lökhet meg úgy, hogy téged a te jogos helyedből ki akar szorítani. Vagy elfoglaltad az ő helyét, de mikor közelített feléd, magad sem tudod, hogy bizony kénytelen voltál kitérni előle. Vagy az ő helyén állsz ugyan, s nem is vagy hajlandó egyelőre tágítani, de ebből sem lesz baj, mert akkor ő udvariasan megáll és vár. Esetleg más utat választ. Esetleg még arrébb áll, hogy neked még több helyet adjon. Meg ne lökd még a tetejébe, mert képes érte bocsánatot kérni tőled.
A szelíd ember ellenállhatatlan. „Viselkedik” ott és akkor, ahol és amikor a bitorló, a szélhámos, a jöttment, az új-úr nem tudja mitévő legyen, tehát izeg-mozog, túl hangos, feleslegesen gesztikulál, zavarodottan intézkedik, nem leli helyét, kínos pontossággal tartja be a szabályokat, könyvből csinálja a dolgát, tükörből beszél.
Vannak nehezen nyíló zárak, amelyeket hiába feszegetsz, hiába rázol, erőlteted benne a kulcsot, egyetlen egy szelíd mozdulat nyitja őket csak. A vízben is rúgkapálnak a kezdők, és határozott , de alapjában véve szelíd mozdulatokkal mozognak a szabad úszók.
Szelídeké a világ. Néha az erőszakosak ideig-óráig elperelik és birtokolják tőlük, de mennyijökbe fáj, Istenem. Temérdek erőpocsékolás és állandó nyugtalanság az ára. És hiába úgyis minden!
723. dicséret: Szelíd szemed, Úr Jézus… (a régi énekeskönyvben: 465. dicséret)
