Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 8. részének 27-29. verse:
„27, Ő felkelt és elindult. És ímé, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,
28, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.
29, Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Nézzétek csak ezt az abesszíniai pénzügyminisztert, mit tett? Azt, hogy időt szakított magának az örökkévaló dolgokra, foglalkozott az Isten igéjével, kibeszélgette magát Istennek egy emberével, lerakta élete terheit Jézusnál és közösségbe lépett Jézussal. Öt lépés, és megtalálta a boldogságot. Csak öt lépés, és neked is ott lesz a boldogság a szívedben.
Az első lépés tehát ez: szakíts magadnak időt az örökkévaló dolgokra! Ilyen kicsiségen múlik sokszor egy-egy emberi életnek a boldogsága, hogy nem képes időt szakítani magának az örökkévaló dolgokkal való foglalkozásra. A mai életformának egyik legnagyobb nyomorúsága, ami pedig teljes lelki elnyomorodásra vezet, hogy nincs idő az örökkévaló dolgokra. Reggel sietni kell; megy a vonat, indul a villamos, kezdődik az iskola, sürget a munka, jó, ha idejében odaérek, nemhogy még örökkévaló dolgokkal foglalkozzam? Ki ér rá arra reggel? Gyerünk! Hív a kötelesség. Este? Már olyan fáradt az ember, nem képes már akkor isteni dolgokon gondolkozni. Talán jól esne, de már nem megy! Nem fog a feje, kimerült a teste-lelke. Aludni, aludni, minél hamarabb. Napközben? Ó, napközben egy percnyi megállás sincsen! Alig győzi az ember elvégezni mindazt, amit kellene. Csupa hajsza az élet reggeltől estig. Majd vasárnap, Vasárnap látogatók jönnek, vagy valamiféle rendezvény van, kirándul az osztály, érettségi találkozó lesz, és jaj, de sok olyan munkát kell elvégezni otthon, amire hétközben nem futotta az idő. Azután kezdődik minden elölről.
Drága testvérek, fiatalok és öregek, most konfirmálók és már régen konfirmáltak: nagyon kérlek benneteket, szakítsatok időt magatoknak az örökkévaló dolgokra! Nem kell hozzá két hónapos szünidő, hogy Jeruzsálembe vagy egyéb kies helyre utazzék el az ember. Egyszerűen csak szabállyá kell tenni, hogy az ember a hét első napján és a nap első órájában elcsendesüljün, és örökkévaló dolgokkal foglalkozzon. Az Örökkévalóval beszélgessen. Nincs rá idő? Nézzétek: ez a történetbeli ember pénzügyminiszter volt, és mégis tudott időt szakítani magának az örökkévaló dolgokra. Ismertem egy belügyminisztert, ő is talált magának erre mindig időt. Ismerek Kossuth-díjas egyetemi tanárt, ő is megtalálja rá az időt. Mert az, hogy valakinek van-e ideje az örökkévaló dolgokra, sohasem azon múlik, hogy mennyi az elfoglaltsága, hanem azon, hogy mennyi az akarata, az érdeklődése. Szakíts időt magadnak az örökkévaló dolgokra!
A második lépés ez: foglalkozz az Isten igéjével! Ez is nagyon egyszerű lépés, de elengedhetetlenül fontos. A szerecsen miniszter is a Bibliát olvasta a kocsiban. Ézsaiás könyvét. Az embereknek általában fogalmuk sincs mekkora érték a Biblia. Olyan, mint az a bizonyos mező, amelyikről Jézus beszélt egyszer; amelyikben valami nagyon drága kincs volt elrejtve. Száz ember közül 99 érdektelenül megy el mellette, mintha semmi különös nem volna. Aki azonban megtalálta benne a kincset, mindent felad inkább, csakhogy megszerezze magának azt a mezőt, hogy a kincs az övé lehessen. Aki igazán komolyan foglalkozik a Bibliával=, többet talál, mint amire számított: Jézust, magát!
229. dicséret: Járuljunk mi az Istennek szent Fiához… (a régi énekeskönyvben: 287. dicséret)
