Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Sámuel második könyve 12. részének 5. és 7a. verse:
„5, Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette!
7a, Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Dávid a legnagyobb kegyelmi ajándékok, a legnagyobb hőstettek, a legnagyobb bűnök, a legnagyobb bűnbánatok, a legnagyobb Isten-ítéletek és a legnagyobb bűnbocsánatok embere az ószövetségi üdvtörténetben. Így nem általános-morális emberi értékeléssel, hanem csak üdvtörténelmi kegyelmi rendben érthető és értékelhető igazán személye és alakja. Különben minden Gondolkodó összekuszál benne és körülötte földet, poklot és eget egyaránt.
– Dávid a legnagyobb kegyelmi ajándékok embere. Úgy lesz királlyá, hogy nála az Úr azt nézi, ami a szívben van. Látja Isten, hogy Dávid roppant ellentétes indulatokká feszülő szívében a bűn mindig bűnbánattal, Isten akarata mindig imádattal fog végződni! Ez a döntő!!! S ehhez jön a kegyelmi ajándék-köteg: bátorság – Isten nevében! – vadállattal, Góliáttal szemben! Találékonyság! Győzelem! Realitásérzék. Belső zsoltáros líra-gazdagság.
– Dávid a legnagyobb hőstettek embere: legyőzi a vadakat, Góliátot, népe veszedelmét, önmagát, Saul ördögi támadását.
– Dávid a legnagyobb bűnök embere. Döghalált hoz népére, hódító hadi népszámlálásának, Isten akaratával alapvetően ellenkező (!) aktusával, mert hőstettei után – királyként! – már elkapta a hatalmi mámor. Ugyanez a hatalmi mámor kapja el, amikor – a testileg megkívánt Beetshabét magához rendeli és él vele, mert neki így jó – és ki akadályozhatja ezt meg? Sőt, ha ennek a továbbiakban ellene állna az asszony férje: Hitteus Uriás – a hatalmi szó itt is dönt. Most nem zsarnokian, de ellenállhatatlan diplomáciával. Háborúba rendeljék, oly kockázatos helyen, ahol biztosan arat a halál és ő nem jön haza élve. – Így minden szabadon folyhat tovább az Istentől rendelt király akarata szerint. – A csúcs a teljes gyanútlanság: paráznaság – gyilkosság elkövetésével együtt; ő Isten és a nép gáncstalan lovagja marad.
– Ám jő Nátán próféta a sok bárányos gazdag s az egyetlen kis bárányos szegény példázatával. – Mit érdemel a gazdag, aki – gyilkosság árán is – csak a szegény egyetlen bárányát szerezte meg és élte fel mindenáron? – Dávid ítél: Halált! – És a leleplező prófétai szó már mondja is: „Te vagy az az ember!” – Te gyilkoltad a szegényt, azért amiből neked sok van és vetted el tőle az egyetlenegyet.
– S ekkor Dávid a legnagyobb bűnbánatot gyakorolja, 51. zsoltárosan Isten előtt: Egyedül Te ellened vétkeztem! – Egészen moss ki engem az én álnokságomból. – A töredelmes szívet, óh Isten, nem veted Te meg! Halálra zúzott szívvel egészen, egyedül Istentől kér újjászületést, teljes alázattal. Semmi félmentség, semmi kibúvó! Teljes halál és új élet.
– A legnagyobb Isten-ítélettel indul ez a bocsánat. Meghal a gyermek! Vele hal minden bűnös indulat. Templomépítésről nem lehet szó.
– A legnagyobb bűnbocsánat pedig valóságos újjáteremtésében tetőzik.
51. zsoltár: Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem…
