Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 12. részének 1-4. versei:
„1, Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!
2, Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
3, Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
4, Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Ábrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Nos, Ábrám megkapja a parancsot, és mellé – az ígéretet (2-3. versek). Ha engedelmeskedik: áldás-csatornává teszi az Isten!
Ami újra és újra elgondolkodtat, s mindig fel is kavar Ábrám engedelmességével kapcsolatban – az az ő szótlan engedelmessége. Nem olvasunk semmi lelkendezésről. Sem panaszról. – De Uram, ebből a gyönyörű fővárosból menjek most – s nem is mondod pontosan hova, csak azt, hogy majd menet közben megtudod…” – Milyen megrendítően egyszerű és tömör ez a sor: „Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki”.
Nem látja a közbenső állomásokat, csak a végcélt. Tette olyan, mint a visszhang – a hangra. Milyen jól és tömören foglalja össze Pál apostol a hit által való engedelmességnek ezt a mozdulatát: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhivatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölnie kell. És kiment, nem tudva hova megy”.
Egy nagy igehirdető mondta: „Az a baja a mi hitünknek, hogy olyan, mint a rosszul nyomott papírpénz; az egyik fele üresen maradt: ez volna az engedelmességünk. S ezért érvénytelen a hitünk is”. Nos, Ábrahámnak azért érvényes a hite, mert engedelmeskedik a Hangnak!
A másik, ami eddig sose tűnt fel, csak most, deresedő fejjel, hogy Ábrám hetvenöt éves amikor engedelmeskedik, azaz: valami vadonatújra és valami hallatlan nehézre vállalkozik. Akaratlanul arra kellett gondolnom, hogy jelenleg éppen hetvenöt év a lelkészi, végső nyugdíj-korhatár. Amikor nyugdíjba kell mennie az egészséges hetvenöt éves lelkésznek is.
Nos, az Isten nem a nyugdíj-intézetek szemével nézi az embert! S ezért hadd mondhassam ki a mai örömhírt: Testvéreim: sose késő! Ne mondd azt, hogy már öreg vagy, ne mondd azt, hogy ha elmulasztottam fiatal koromban, hogy kezdjem most vén fejjel? Ahogy Isten egykor egy vén emberrel, Ábrámmal kezdett teljesen újat – így ül le egyszer az Isten Fia, Jézus, egy vénemberrel, Nikodémussal beszélgetni az újjászületésről. És azt mondja a szőlőmunkások példázatában, hogy az utolsó órában munkába állóknak is annyit ad, mint akik kezdettől fogva dolgoztak!
Egy szeretve tisztelt professzorom Ábrahám korúan, tehát emberi mérték szerint már nyugdíjban kezdte el az Újszövetség fordítását és hozzá a kommentárok írását. S íme befejezte – hamarosan már nyomják is. Már a nyolcadik X-en túl él! Nem mondta: késő; nem mondta: mit kezdjen már egy öregember! Az volt a belső-felső parancsa: tedd, és tette!
Egyik körzet-látogatónk a nyolcadik X-en túl kért tőlem körzetet: szolgálni szeretnék, mondta. Még szabadkoztunk is, de ő ragaszkodott a vállalt körzetéhez, és – ma körzetének a „nagyapja”. Meghatva várják mindenütt, hogy fehér hajával és öreg, bölcs szívével bekopogjon hozzájuk, meghallgassa panaszaikat és az igével megvigasztalja őket.
Isten országában nincsen nyugdíjkorhatár!
158. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre te minden útadat… (a régi énekeskönyvben: 265. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/hagyjad-az-ur-istenre
