Áldás, békesség!
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 2. részének 3. verse:
„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.”
dr. Körpöly Kálmán lelkipásztor (Szada) gondolatai:
Nagy tömeg veszi körül a kaperneumi házat, ahol Jézus tanít. Egyszerre mozgolódás támad. Négy férfi hoz ágyastul egy gutaütöttet. Szeretnének bejutni Jézushoz, mert hisznek abban, hogy Jézus meggyógyítja beteg társukat. De az emberek nem nyitnak utat, hogy bejuthassanak. Senki sem akar elmulasztani semmit abból, ami odabent elhangzik. Az emberek nagyon önzők és kegyetlenek tudnak lenni. De a barátok szeretete megtalálja a Jézushoz vezető utat. Ha a sokaságon keresztül nem lehet Jézushoz férni, akkor megpróbálják a ház lapos tetején keresztül. Felviszik beteg társukat a külső lépcsőn a ház tetejére, felbontják azt, és az így keletkezett résen leeresztik a beteget Jézus elé. A hit ott is utat talál, ahol lehetetlennek látszik. A szeretet nem ismer akadályt.
Megható ennek a négy embernek mindenre képes szeretete. És tanít is bennünket. Megteszünk-e mi is mindent azért, hogy akit szeretünk, és az súlyos beteg vagy nagy nyomorúságban van, oda jusson Jézus közelébe? Minket is mennyi minden akadályoz abban, hogy odavihessük Jézushoz. Mert amint akkor nem volt könnyű Jézus közelébe jutni, úgy nem könnyű ma sem. De aki igazán segíteni akar, aki hisz abban, hogy Jézusnál bizonyos a segítség, az nem nyugszik addig, míg az, aki segítségére szorul, oda nem kerül Jézus elé. Akarjuk, hogy Jézus segítsen a gyermekünkön, a szülőnkön, a házastársunkon, a testvérünkön, a barátunkon? Akkor tegyünk meg mindent, ami csak tőlünk telik. Ha hiszünk Jézus gyógyító hatalmában, akkor hitünk legyőz minden akadályt. Van-e hitünk? Ha nincs, kérjük Istentől, és megadja nekünk.
És a hit elnyeri „jutalmát”. A beteg magatehetetlenül fekszik Jézus előtt. Talán nem is tudja, mi történik körülötte. Azok, akik odavitték, a tetőről könyörögve néznek Jézusra. Azért hozták a beteget ide, mert tudták, hogy csak Jézus segíthet rajta. Jézus látja a szemekből feléje áradó hitet. És egyszeriben abbahagyja a tanítást, hiszen azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. És míg a vakon született meggyógyítása alkalmával Ő tiltakozik, hogy annak nyomorúsága mögött bűnt keressenek, most maga szól így: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Itt a bűn béklyóit kell először összetörni, hogy aztán lehullhassanak a betegség bilincsei. És Jézus ezt is mily végtelen szeretettel teszi. Nem a gyógyítás helyett bocsátja meg ennek az embernek a bűneit, hanem azért, hogy az meggyógyulhasson. Miután elnyerte a bűnbocsánatot, megkapja a gyógyulás ajándékát is: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza.”
Négy ember vitte ezt a beteget Jézushoz, és az a maga lábán távozik onnan. Mások Jézusba vetett hite neki szerzett gyógyulást.
Valakinek a gyógyulása talán azon múlik, hogy odavisszük-e Jézushoz imádságunkban. Ne késlekedjünk ezt megtenni. Ígéretünk van: „A hitből való imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer” (Jakab 5,15).
237. dicséret: Teremtő Istenünk, édes Atyánk nékünk… (a régi énekeskönyvben: 238. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/teremt-isten-nk
