Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 16. részének 15. verse:
„Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.”
dr. Körpöly Kálmán lelkipásztor (Szada) gondolatai:
Van egy idős orvos barátom, akiről azt mondják a betegei, hogy vizsgálat közben azonnal fájó részre tapint. Tudja, hol kell keresni azt, ami fáj, és erősen meg is fogja a beteg testrészt, akárhogy fáj is, mert csak úgy tud gyógyítani, ha pontosan meg tudja határozni, hogy hol van a betegség fészke. Nem simogat, hanem „kegyetlenül” odanyúl, ahol a legjobban fáj.
Jézus is gyakran így – látszatra kíméletlenül – ér, szól az emberekhez. Nem mintha gyönyörűségét lelné abban, hogy fájdalmat, szenvedést okoz, hanem azért, hogy gyógyítson. Így, ezzel a sokszor kegyetlennek látszó bánásmóddal mutatja meg, hogy hol van a baj. És ezt szeretetből teszi, mert magát meg nem tagadhatja, hiszen Ő mondta: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Azért leplezi le a bűnöst, akár vámszedő az, akár farizeus, hogy az meglátva bűnét, megtérjen. A gyógyító kés mindig fájdalmas, elevenbe vág, de enélkül a fájdalom nélkül nincs megtérés.
A lelki gőgöt akarja itt Urunk meggyógyítani. Emberek felé mutathatjuk magunkat kegyeseknek,Isten előtt azonban nyilvánvaló egész lényünk. Fájdalmas lehetett megtudniuk a farizeusoknak, akik lelkileg egészségeseknek képzelték magukat, hogy lélekben milyen betegek.
Ahogy a röntgenkép megmutatja a rejtett belső betegségeket, úgy mutatja meg Jézus is lelkünk eddig nem is sejtett betegségét. Sok embert mentett meg már az életnek az idejében végzett szűrővizsgálat. Olyanok, akik eddig nem is sejtették, hogy veszélyes kórok csíráit hordják magukban, rá kellett döbbenjenek: betegek, és gyógyíttatni kell magukat. Jézus is azért tárja föl lelkünk bajait, hogy meglássuk, milyen betegek vagyunk, milyen, talán nem is sejtett lelki betegségek csíráit hordjuk magunkban. Azt hisszük, hogy lelkileg egészségesek vagyunk, és közben valamilyen bűn halálos kórként emészti lelkünket. És bármilyen fájdalmas is ez a leleplezés; értünk van, hogy meggyógyuljunk.
A legkegyesebb életnek is van mit megbánni. De van evangélium is, mely azt hirdeti, hogy Isten lehetőséget ad mindenkinek a megtérésre. Ezért tárja föl a bűnt, ezért nyúl oda, ahol a legjobban fáj, hogy meglássuk, miből kell megtérni. De megmutatja a kegyelem országába való bejutás útját is: szedd össze minden erődet, és ragadd meg a feléd nyújtott kegyelmet.
Azaz: térj meg!
723. dicséret: Szelíd szemed, Úr Jézus… (a régi énekeskönyvben: 465. dicséret)