Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 23. részének 43. verse:
„Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai:
Amikor már egészen közel volt Jézus a halálhoz, a jobb keze felől megfeszített gonosztevő megszólalt, és ezt kérte tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba!” És Ő, mintha mi sem lenne természetesebb, ezt felelte neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”
Kinek mondta ezt Jézus? Így olvassuk; egy gonosztevőnek. Vajon mivel érdemelte ki ez a gonosztevő ezt a nagy kiváltságot, hiszen egész életében rosszat cselekedett, amit maga is beismert. Már sem lehetősége, sem ideje nincs arra, hogy bármit jóvátegyen, vagy bármi jót cselekedjen. Nem hivatkozhat semmiféle érdemre, amivel Jézust meghatná, és arrafelé hajlítaná, hogy könyörüljön rajta. Ezt nem is teszi.
Vajon mire apellál ennek az embernek a kérése? Jézus irgalmára és isteni nagyságára. Jézust a világmindenség királyának látja a kereszten is, és akképpen szólítja meg. Bizonyos abban, hogy ő már semmit nem tehet az üdvösségéért, de nem is kell, mert Jézus mindent megtett azért, hogy még egy ilyen ember is bejuthasson a mennyek országába, hogy egy elrontott élet után is üdvösséget kapjon. Vajon minden további nélkül? Nem minden további nélkül, a kegyelem kiáradása után. De ő bízik ebben a kegyelemben, sőt, egyedül a kegyelmes Jézusban bízik. Pontosan ez volt Jézus küldetése, emberré válásának, szolgáló életének, kínhalálának, dicsőséges feltámadásának a célja, hogy még ekkora bűnösök is bejuthassanak az Isten országába. Hogy akármennyire elrontja valaki az életét, bármikor bekövetkezhessen a fordulat, és más irányt vehessen a létezés. Pontosan ez volt Jézus nagypénteki kereszthalálának a célja, hogy újra kinyissa előttünk a mennyország becsapódott kapuját, és mehessünk Istenhez, mint mennyei Atyánkhoz. És még azt is Ő végzi el az ilyen gonosztevők szívében, hogy kiáltsanak hozzá. Még a hitet, a bizalmat is Ő ajándékozza a szívükbe, ahogy az úgynevezett jó emberek szívébe is.
Milyen bizalomról tanúskodik ez az egyetlen egyszerű mondat: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba!” Utolsó erejével belekapaszkodik ez az ember a megváltó Krisztusba. Ezt a mozdulatot nevezi a Biblia hitnek. Tudja, hogy rászorul Jézus segítségére. Tudja, hogy magán nem tud segíteni. Komolyan veszi, hogy Jézus mindent megtett azért, hogy még rajta is lehessen segíteni. Komolyan veszi, hogy Jézus az, akinek mondta magát, ezért szólítja meg így. Hiszi, hogy Ő a kereszten is király. Ehhez a nagy királyhoz fordul segítségért. Mintha csak azt mondaná:
Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága áron
Oltalmamat tőled várom.
Tőled megkaphatom, és most már egyedül tőled kérem és várom. Ha egy haldokló Megváltó meg tudott menteni egy ilyen bűnözőt, hogyne tudna megmenteni engem, téged, minket az a Krisztus, aki él és uralkodik örökkön-örökké!
456. dicséret: Győzhetetlen én kőszálom… (a régi énekeskönyvben: 346. dicséret)
