Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efezusbeliekhez írt levele 5. részének 8-9. versei:
„8, Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
9, A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Egy nagy zeneszerző mesélte el, hogy amikor 18 éves volt, azt mondta, hogy Én. Amikor 25 éves lett, akkor már így mondta: Én és Mozart, amikor 40 éves lett, így módosult kijelentése: Mozart és én – öregségére pedig ennyi maradt mindezekből: Mozart. Mikor jutunk el mi is idáig, hogy kimondhassuk: egyedül Jézus.
Az első keresztyének idejében csak névtelen milliók voltak, akik nem akartak tudni semmi mást, csak Krisztust, és nem akartak szolgálni senki mást, mint Őt. De éppen ezért tudott Krisztus a katakombák mélyéről kitörni és ezekkel a névtelen milliókkal egy új világot építeni. Ezek a névtelen hősei Krisztusnak, tudták, hogy nem az ő életük fontos, mert nem ők építik az új világot: egyedül Krisztus fontos és az, hogy hatalmába kerítse ezt a világot.
Haydn, a nagy osztrák zeneköltő, amikor hatalmas művét, a Teremtés oratóriumát vezényelte és elérkezett a mű legszebb, legcsodálatosabb részéhez; a „Legyen világosság” részhez és felharsant a zenekar és énekkar csodálatos Hallelujája, a közönség felugrott a helyéről és tombolva, tapsolva ünnepelte a zeneköltőt. Haydn a közönséghez fordulva felmutatott az égre és azt mondta: Onnan, felülről jött! Ebben a mozdulatában és mondatában benne volt az, hogy ne engem dicsérjetek és tapsoljatok – egyedül Övé a dicsőség, aki ezt nekem adta.
Testvéreim! Régen a kicsi falukban kora reggel megszólalt a hajnali harangszó annak jelzésére, hogy indulhat a munka. Ilyenkor a falusi emberek vállukra vették a munkaszerszámaikat és nekiindultak a határnak, hogy harcoljanak tovább az életért. Minden keresztyén élet ilyen hajnali harangszó kell, hogy legyen, mely hirdeti a világban Krisztust, azt, hogy benne jön az új élet és az új élet építő munkája.
Éjszaka csillagok vannak. Amikor azonban a nap felkel, a csillagok hunyorgó kis fénye belevész a nap diadalmas ragyogásába.
Ma sötét van. Hisszük azonban, hogy lassan eloszlik a világban uralkodó sötétség. Feljön a nap, az egyetlen világosság: Krisztus. Csak ha minden emberi dicsőség és ragyogás belevész majd az Ő diadalmas fényözönébe, akkor gyógyul meg ez a világ is egészen.
658. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal… (a régi énekeskönyvben: 485. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
