Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 16. verse:
„Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Szereti Isten a világot a lehetetlenség kockázata miatt. Azért szereti, mert vannak esetek, amikor mi teljesen tehetetlenül állunk a lehetetlenség előtt és Isten mégis azt mondja: „Embereknél ez lehetetlen de Istennél minden lehetséges” (Máté 19,26)! Vannak gyógyíthatatlan betegek, vannak teljes szellemi fogyatékosok, vannak menthetetlen balesetek, teljes életükben hajótörött szívek, lelkek, életek és ilyenkor mi – talán, hogy saját idegzetünket kíméljük – elfordultunk tőlük. Isten pedig azt mondja, hogy legyetek irgalmas szamaritánusok és segítsetek rajtuk. Ezzel kapcsolatban Krisztusnak az Igéje – „úgy szerette Isten e világot…” – hadd jelenjen meg úgy előttünk, mint az a Krisztus-feszület, amelyiknek vásott és garázda gyermekek az egyik faluban letörték a két karját. Jött a lelkész és jöttek a hívek, hogy meg kellene csinálni, de a kőfaragó azt mondta, hogy ezt nem lehet. És akkor a lelkésznek ima-közösségben jött egy gondolata: mégis ott marad, nem kell eltávolítani ezt a Krisztus-szobrot. Ráírjuk, hogy „Ti vagytok az én kezeim!” És a szeretet szolgálatában Istennek és Krisztusnak nincs más keze, mint a tied! Ezért kéri; szeresd a világot, amelyet Isten úgy szeretett, hogy egyszülött Fiát adta érte…!
S az ilyen nagy irgalomra szorult világban és világért Krisztus-kézzel élő egyházat szereti nagyon az Isten.
Szereti Isten a világot a halálnak kockázata miatt. Mert nem örökkévaló ez a világ, mert már hitbelileg is, természet-tudományosan is tudjuk, hogy az ég és föld elmúlnak, csak Krisztusnak beszédei, a Szellemnek örök rendező ereje és hatalma úgy, ahogy mi Jézusban megismertük, marad meg örökké. Tehát ebben a kockázatban is Istenben élünk és nevetjük a halált.
Nem tudjuk, mikor áll meg a szívünk, de tudjuk, hogy amikor megáll, a halál is csak jótevőnk, mert hamarabb vezet el Istenhez! Látjuk, hogy egy nagy eseménynek, egy nagy félelemnek a küszöbén él e világ, a végső halálnak lehetőségei már horizontunknak a szélén vannak. Ha megjelenik előttem a rettenetes lehetőségnek a víziója, „Te vad villámú fergeteg, szárnyas csatáját úgy hiszem önnön szívemben vívja meg” haragodnak rettenetet keltő hatalma, mert még belegondolni is rettenetes, hogy ég és a föld így múlnak el, hogy az „elemek ropogva megégnek és megégve felbomlanak” (2Péter 3,10).
De milyennek kell akkor nekünk lennünk szent életben, örökkévaló szeretetben, amíg tart a ma? Hogy ennek az örökkévaló szeretetnek a jegyében és erejével, krisztusi hatalmával, konkrétumával a halálnak ezek a valóban emberfeletti erői eltűnjenek a láthatárról és „kileng a boldog légbe a hószínszárnyú béke” (Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz)! Hogy ez lehetséges, arra egy garancia van: Krisztusnak keresztje, mert „úgy szerette Isten a világot…!”
Ezért add magad Krisztusnak és Krisztussal együtt add te is magad a világnak, mint az erre kiválasztott, világért élő egyház gyülekezetének tagja.
290. dicséret: Vezess, Jézusunk, s véled indulunk… (a régi énekeskönyvben: 434. dicséret)