Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 15. verse:
„Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Gyertyák vagyunk és „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
A gyertya azért van, hogy égjen, hogy tövig égjen, nem kérdi, hogy miért éppen ide, ebbe a gyertyatartóba tette a gazda. Te se mondd, hogy vannak szebb gyertyatartók, aranyból valók, csillogók. Lehet, hogy a házunk kopott, kicsi, de mégis arany gyertyatartó. Isten kezében arany gyertyatartó. Olvasd el a Jelenések könyvét! A gyertyatartók között jár Isten Fia. Szeresd ezt a házat, szeresd a gyertyatartót. Vállalod-e, hogy itt égj csonkig? Vállalod-e, hogy ne fújja el kezünkben az idők vihara? Ahol Isten háza épül, ott a Sátán is kápolnát épít. Sok-sok kicsi gyertya együtt síró és egyedül maradt lélek, de mégis összetartozó élet ég a házban. Vállald, hogy tövig égsz és világítasz azoknak, akik a házban vannak. Vállalod a gyertya-sorsot?
Ismered a két gyertya meséjét? Két gyertya elindul a világba tapasztalatokat gyűjteni. Aztán visszatértek és beszámoltak a gazdának, aki öntötte őket. Az első azt mondta: a világ rossz és sötét. Bármerre jártam, nem törődtek velem az emberek. Káromkodtak, veszekedtek, csinálták a maguk dolgát. Nekimentek egymásnak, mintha ott se lettem volna. Nem érdemes gyertyának lenni. A másik boldogan jött vissza. Azt mondta, amerre jártam, csend lett. Az emberek megálltak, ajándékot adtak egymásnak, mosolyogni kezdtek, ünnepélyes és szép volt minden pillanat. Csodálatos dolog gyertyának lenni.
Mi volt a különbség a két gyertya között? Csak a második volt meggyújtva. Amíg meggyújtatlan gyertyák vagyunk, addig nem ér semmit az életünk. Ha a Szent Lélek lángja meggyújt bennünket, akkor van értelme életünknek. Akkor fényünk rá fog hullani azok arcára, akik a házban vannak. Akkor csend lesz, amerre járunk, mosoly ül az arcokra, akkor szép és ünnepélyes minden pillanat, mert a fény hordozói vagyunk.
De ez csak akkor fog sikerülni, ha elvállaljuk a gyertyatartót. Krisztus elvállalta értünk azt a véres, kínnal teli gyertyatartót, a golgotai keresztet, és azóta szüntelen világít. Vállald el te is a tiédet! Az anyaság, az apaság, a gondok, a szeretet, a rád mért kereszt, a rád mért reménység gyertyatartóját. Vállald el a házad, az otthonod, az egyházad, néped terhét!
Vállald el a világítás isteni küldetését! Légy meggyújtott gyertya, hogy boldog lehess, hogy értelme legyen az életednek, az életünknek!
390. dicséret: Várj ember szíve készen… (a régi énekeskönyvben: 312. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/varj-ember-szive-keszen
