Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 55. zsoltár 23. verse:
„Vesd az Úrra terhedet és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Az 55. zsoltár írója a teljes belső és külső, egyéni és közösségi bűnözöntől kínzott élet terhét Istennek átadó s így megingathatatlan hitvalló szív megszólaltatója: „Vesd az Úrra terhedet és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” – Ismeretes ez ige teljességét kihangsúlyozó példaszó. Egy országúti nagy batyus, roskadozó vándort egy szekeres gazda utolér és felvesz saroglyájába. De nemsokára jajgató „nem bírom!” sóhajokat hall hátulról. Odanéz: Hát a batyut miért nem teszi le? – Mert annyira már nem akarom a lovait terhelni! – szól a válasz. – Jaj annak, aki személyes önmaga elvontságát Istenre bízza, de konkrét terheit már Őreá vetni nem meri.
– Ez a történelmileg és lélektanilag teljességes, Istenben gyökerező és radikalizálódó, Őhozzá szárnyaltató és Benne beteljesedő zsoltár – Kodály Zoltán alkotása óta: Psalmus Hungaricus – Magyar Zsoltár. Hozzánk szóló sajátos üzenete egyedülálló, de ugyanakkor egyetemes is, mert a világtörténelem legnagyobb ütköző pontján élő, nemzethalállal folyton viaskodó „agónia népe” csak az „Isten-perspektíva népeként” tudott megmaradni és ebben, önmagán túlmutatva példát ad az apokalipszis mai globális nemzedéke számára.
– Mindenek előtt egyéni sorsa ellehetetlenítésének terhét veti Istenre a Zsoltáríró. Ő is, más is ezt érzi legközvetlenebbül, saját bőrén az istentelen uralomból. Őszintén emiatt kiált legelőször, imádságában Istent szólítva meg. Koholt perek indítására alkalmas hazugságok hangzanak ellene. S most már nem is tárgyilagosan erőltetett hűvösséggel, hanem tobzódó, dühös indulatokkal. A támadások határkőhöz értek. Inkább bujdosó nélkülözések, mint fojtogató hazugságok közt élne e hitvalló szív, de nincsenek szárnyai.
– Így napról-napra inkább nyomasztja városa közéletének csalárd zsarnoksága. Már nem az egyéni rossz egyes megnyilvánulásai ellen, de a gonosz szisztematizálása ellen kell küzdenie. De ezt csak önmaga előtt leplezheti le, ellene hatékonyan küzdenie lehetetlen: titkosszolgálati járőrök, éjjel-nappali megfigyelések, legbelső hivatalosságban kijelentett hazugságok lehetetlenítik, a puskacsőtől a temetőig: „Egy mondat a zsarnokságról”.
– S mindez behatol a legbizalmasabb lelki-szellemi élet mélyére, „mit Isten láthat egyes egyedül.” „Testvért testvér, apát fiú elad”. „Az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját” (Mikeás). Baráti közösségben, asztal-közösségben, testvéri Isten- és templom-közösségben „szerető” „barát” is áruló – a kollektív-szervezett árulásban. Ráadásul „vajnál simább” modorban is éles szablyát forgatva beszél, személyes együttlétben is, – Ez a vég!
– De ezeknek – félidőben – jő a magukat agyongyőző pokol.
– A hívő mindig csak az égi Gondolat Istenében bízik: az Ő legszemélyesebb titkában és legvégső távlatában.
55. zsoltár: Hallgasd meg az én könyörgésem…
