Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Márk evangéliuma 10. részének 17-27. versei
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 10. részének 22. verse:
„Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Ez az ifjú visszariadt attól a gondolattól, hogy mindenről le kell mondania, ha Krisztust akarja követni. Ma is nagyon sok fiatal úgy gondolja, hogy Krisztus követése csupa lemondás. Le kell mondani mindarról, ami olyan szép ebben az életben. A fiatal emberek élvezni akarják az életet, a vallásos élet – úgy gondolják – csupa tilalomfa, parancs, szabály közé van szorítva. Mindig beleütközik abba, hogy nem szabad, tilos. Sorompók zárják el az oly kívánatos utakat, – a hívő ifjak nem udvarolhatnak, tilos táncolni, hát mit szabad akkor? Mindig csak imádkozni, mindig csak komor ábrázattal járni, besavanyodni idő előtt?
Sokan úgy gondolják, hogy Jézus megfoszt, megszegényít, örömtelenné teszi az életet. Nem csoda, ha nem tetszik a fiataloknak ez a kegyességi típus. Hadd mondjam meg: igazatok van, ha nem tetszik. Nekem sem tetszik. Sőt, Jézusnak sem tetszik! A minden örömről való lemondás, a sok szabály, a tilalomfák közé szorított kegyesség a keresztyénségnek a teljes félreismerése. Jézus nem ezt akarja, tőle ne féltse senki a fiatalságát. Ő nem megszegényíteni akar, hanem éppen meggazdagítani, – nem új szabályokkal megkötözni, hanem teljesen felszabadítani, minden megkötözöttség alól felmenteni. Amikor ezt mondja: add el minden vagyonodat, jer és kövess engem; ezzel mintha ezt mondaná: fordulj el attól a kicsinyes, nyárspolgári életformától, amelyiket gúzsba köt a konvenció, az illemszabályok, a vallási előírások, a pénz szerelme…, és vállald azt a kalandot, hogy egészen és csak éntőlem teszed függővé az életedet! Add ide magad nekem úgy, hogy én legyek a legfőbb javad, legmélyebb érzésed, ne válasszon el tőlem se vagyon, se dicsőség, se család, se bálvány!
Hinni Jézusban, követni Őt szinte vakmerően merész dolog, mert mindent elengedek azért, hogy ezt megtehessem, mindent Tőle várok; egész életemet, testi-lelki egzisztenciámat Őreá alapítom. Őreá, a láthatatlan hatalomra, a megfoghatatlan valóságra
Én csak azt mondhatom, testvérek, öregek és fiatalok, hogy érdemes mindent feláldozni azért, hogy követhesse valaki Jézust, szóval érdemes teljes szívvel Krisztushoz tartozni, teljes élettel Jézust követni!
Az a gazdag ifjú mégis visszariadt, megszomorodott és búsan elment. Hát még Jézus milyen búsan nézhetett utána! De sokszor láttam már szomorúan én is ilyen elmenőt, Jézustól távozót! Különösen egy-egy konfirmációi ünnepség után, szinte majdnem minden ifjú így megy el. Eredménytelen maradt a találkozás! Vajon visszatalált-e ez az ifjú ember valaha Jézushoz? Nem tudjuk. De te most itt vagy, hallottad Jézus hívását: hátat ne fordíts neki, el ne menj most Tőle!
796. dicséret: Már keresztem vállra vettem… (a régi énekeskönyvben: 426. dicséret)
