Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 16. verse:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Az „úgy” módhatározó új jelentést villant elénk. Örvendező szeretettel szeret az Isten bennünket. Mert a mindentudó Isten előre tudta a szabadság kockázatával teremtett világ sorsát is. Ez pedig először is azt jelenti, hogy ez a világ nem áll meg a halott anyagnak a színvonalán, sem a tenyésző növényi életnek, az ösztönös állati életnek a színvonalán, nem áll meg a „lelki automaták”-nak a színvonalán, hanem szabad, önelhatározásra képes, szellem-erkölcsi teremtményekben tetőzik: az emberekben. A szabadság kockázatában benne lesz a bűn is. Benne lesz ezáltal a bűn által annak a megsokasodása, a bűnnek az „akkumulációja” is benne lesz ebben a világban és csak Isten Fiának vérével lesznek eltörölhetők a bűnök. Mégis: kezdet-kezdetén látja Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó, és Isten megnyugszik minden ő munkájától. Önmagától és önmagánál való létében előre ünnepli az örök szombatot. Aztán, amikor majd az Ige testet ölt, ne tudnák az angyalok azt, hogy Jézus jászol-bölcsőbe született alá? Ne tudnák azt, hogy ezt a csecsemő kezet fogják harminchárom év múlva átszegezni, ezt a kicsi gyermekhomlokot fogják töviskoronával megkoszorúzni, hogy tövis lesz a koronája, vér lesz a barázdája – hogy katona dárdája fogja átjárni az Istennek emberré lett szívét? Tudják! És mégsem siratót énekelnek, mégsem gyászindulóban zeng a szférák zenéje, hanem így: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség, az emberekhez jóakarat!” (Lukács 2,14). És a csodálkozó pásztorok mit hallanak? „Ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen! Mert született néktek Megtartó, aki az Úr Krisztus – Rómában? A császári palotában? Nem! – A Dávid városában”, a betlehemi istállóban, és meg fog halni a golgotai kereszten. De hirdetek néktek nagy örömet, mert ez lesz néktek üdvösség, bűnbocsánat, kegyelem, dicsőség, élet! És azért, amikor Ő megy a halálba; – Máté 26,30 – „dicséretet énekelve mentek ki az Olajfák hegyére”, és ezért, amikor feltámad „örvendeznek a tanítványok, hogy látják az Urat!” (János 20,20). – És mennyi öröm van a Jelenések könyvének sok lehetséges borzalma után is ebben a végső fohászában: „Bizony jövel, Uram, Jézus”!
A keresztyének az evangéliumnak, az örömhírnek a népe, ezért a keresztyénség számára szomorú arccal járni annyit jelent, mint Krisztust megtagadni! Keresztyén ember nem lehet ecetgyári reklám, csak Isten országának hívogató fény-reklámja! És ebben az esetben tudja, hogy „úgy”, olyan önként, olyan megokolatlanul, olyan magától istenien, olyan megelőzően, olyan szenvedően és halálosan, de olyan örvendezően szerette Isten a világot, hogy már most megnyugodhatunk minden fájdalmunktól, minden bűnünktől. Benne élünk és nevetjük a halált. Benne élünk, és mienk az örök üdvösség öröme, mint Istené volt a CSEND, az első, drága örökkévaló megnyugvása alkalmával, a teremtés munkáját befejezvén. Istené volt az öröm, amikor elvégeztetett a váltságnak dolga a kereszten. Krisztus meghalt, s Krisztus feltámadott, és Istené a nyugalom, az öröm és a békesség, amelyet nekünk ad akkor, amikor Jézus eljön, és nekünk is azt mondja: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe!” (Máté 25,23). Mert ilyen örvendező szeretettel szeret minket az Isten! Amikor bemegyünk az Ő örömébe, akkor mi is elmondhatjuk Abelárdnak a szombat esti himnuszával:
„Oh milyek, s mekkorák azok a szombatok,
Mikkel az ég örök udvara zeng, ragyog!
Törtetnek pihenés, bátraknak jutalom,
Isten lesz minden, s mindenben Ő honol.
Mert ott a tény előtt nem fut az epedés.
Nem lesz a vágy különb, mint a teljesedés.
Hisz ott ez ünnepet új ünnep váltja fel,
Örvendezők örök ünnepe nem fogy el,
S nem érik végüket a ujjongó dalok,
Melyeket harsogunk mink és az angyalok!”
Így szereti Isten a világot!
194. dicséret: Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek… (a régi énekeskönyvben: 252. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-seregek
