Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 5. részének 24a. verse:
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van…”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Az önmagát lealacsonyító istenember a vallásos ember – és alapvetően az ember – számára botrány. A bosszúságot a történelmi érthetetlensége okozza.
Leginkább az az igény felfoghatatlan a hívő ember számára, amit ez az ember – Jézus – támaszt, miszerint ő nem pusztán egy hívő ember, hanem Isten Fia. Innen fakad az a hatalma, amellyel kijelenti: „Én pedig azt mondom” (Máté 5,22) és „Megbocsáttattak a bűneid” (Máté 9,2).
Ha Jézus természete isteni méltóságra emelkedett lett volna, akkor eltűrték volna ezt az igényét. Ha olyan jeleket cselekedett volna, amilyeneket követeltek, akkor hittek volna neki.
De amikor Jézus ezzel szembesül, visszahúzódik. És ez okozza a botrányt.
Mégis minden ettől a ténytől függ. Ha azt a kérdést, hogy ő-e a Krisztus, megválaszolta volna egy csodával, akkor nem lett volna már érvényes az a mondat, hogy ő hozzánk hasonló ember lett, mert akkor a döntő ponton kivétel lenne.
Amennyiben Krisztus csodákkal igazolta volna magát, akkor hinnénk ugyan, de akkor Krisztus nem lenne az üdvösségünk, mert akkor nem az emberré lett Istenbe vetett hit lenne, hanem egy állítólagos természetfölötti lény elismerése.
Ez azonban nem hit.
Csak akkor hiszek Istenben, amikor lemondok a látható bizonyítékokról.
548. dicséret: Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét… (a régi énekeskönyvben:234. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jer-kerjuek-isten-aldott
