Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Jónás próféta könyve 1. részének 2. verse:
„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Jónás próféta könyve a legköltőibb, s a költőket leginkább megihlető formában hirdeti meg a legmegfoghatóbb és legmegragadóbb igei-teológiai életigazságok kikerülhetetlenségét, feltétlen érvényét.
– Az Isten-ítélet igei üzenetének prófétája sosem maga vállalkozik küldetésére, mely halálos kockázattal jár. Egy próféta sem stréber. Mindig Isten küldi: „Kelj fel, menj Ninivébe…” – És Isten nem zsarnok – ki lehet kerülni, de örök végérvényes Úr, akit megkerülve nem lehet akaratában meghiúsítani. – Jónás Tarsisba fut az Úr elől.
„Mivel rühellé a prófétaságot,
Félt a várostól, sivatagba vágyott-,
Ahol béke és nyugalom övezze,
Semhogy a feddett népség megkövezze.”
(Babits Mihály)
– Az Úr által támasztott tengeri vihar azonban hullámsírból egy cet belsejébe juttatja Jónást, ahol a teljes kiszolgáltatottság állapotában, a világi reménytelenségen túl is egyedül Isten kezében kell tudnia magát, hiszen ennek az Úrnak igéitől futott el. Őelőtte itt is csak a legmélyebb, totális bűnbánat imájával hódolhat. Persze, csak lehetetlen viharos viszonyok között, kölcsönös vajúdásban.
„Ekkor nagyot ficánkodott a cethal,
Jónás meg visszarúgott talppal,
S új fájdalom vett mindkettőn hatalmat.
A hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.”
A legmélyen ne várjunk háborítatlanságot, csak tanúsítsunk teljes odaadást!
– A szárazra vettetés után mégis a nagy városba kell menni, kiáltva: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!”
S a király és udvara megtér, a város eszmél: Ninive megmarad. Jónás felháborodik: Isten nem tartja be szavát.
– Pedig Isten szava nem stopperórás hirnöki menetrend, nem pedagógia-lélektani trükk, ami eltér az eredeti üzenettől! – Mennyei orvosi diagnózis az: 40 nap alatt végez a mérgező életstílus a bűnös életközösséggel, de megtérés, méreg-elhagyás, jó orvosság és isteni kegyelmi fordulat esetén: az élet győzelmesen árad tovább!
Minden pokoli Gondolkodó így engedjen az égi Gondolatnak.
712. dicséret: Istenem, én nagy bűnös ember… (a régi énekeskönyvben: 223. dicséret)
