Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat negyedik parancsolata (2 Mózes 20:8-11.)
„8, Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!
9, Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat!
10, De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalom-napja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
11, Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”
John R. W. Stott gondolatai:
A zsidók szombatja és a keresztyének vasárnapja isteni rendelés. Az, hogy hét nap közül egyet különlegesnek tartunk, nem emberi ötlet, vagy társadalmi megegyezés, hanem Isten kifejezett akarata. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy „És monda nékik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.”. (Márk 2:27.) Isten, az ember Teremtője, amikor a szombatot elrendelte, figyelembe vette, hogy mire van az embernek szüksége. Tudta, milyen fontos számunkra a testi-lelki felfrissülés, pihenés, valamint az, hogy Istent imádhassuk. A szombatnap tehát a pihenés és az imádat napja.
A parancsolat szerint hat napon át kell dolgoznunk, a hetedik napot pedig pihenésre kell szánnunk. Kötelességünk gondoskodni arról is, hogy azok, akik környezetünkbe tartoznak (pl. családunk tagjai, vagy azok, akik valamilyen szolgálatot teljesítenek nekünk), szintén szabadnapot élvezhessenek, és alkalmuk legyen Istent imádni.
A vasárnap szent nap, amelyet Isten számára kell félretennünk. Az Úr napja, nem a mi napunk. Ezért úgy kell eltöltenünk, ahogy ő akarja, nem ahogy mi. Őt kell szolgálnunk és imádnunk, nem pedig a saját önző élvezeteinkbe, kedvteléseinkbe merülnünk.
314. dicséret: Emeld fel szíved, füled nyisd meg… (a régi énekeskönyvben: 473. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/emeld-fel-szived-fueled-nyisd
