Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 22. részének 12. verse:
„Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Nem mindenki tud várakozni: a jóllakott, az elégedett és tiszteletlen ember nem tud várakozni. Várakozni csak azok tudnak, akik egyfajta nyugtalanságot hordoznak magukban és azok, akik a világban a legnagyobbra hódolattal tekintenek fel.
Így az adventet csak az lenne képes ünnepelni, akinek lelke nem hagy nyugalmat, aki magát szegénynek és tökéletlennek tudja, s aki sejt valamit annak nagyságából, akiről megjövendölték, hogy el fog jönni és aki előtt egyetlen lehetőségünk az, hogy alázatos tisztelettel meghajolunk előtte, várva, hogy ő hozzánk hajol – maga a Szent, az Isten, a jászolban fekvő gyermek által.
Isten jön, Jézus Urunk jön, karácsony jön: örvendezz keresztény világ!
Amikor a régi kereszténység az Úr Jézus eljöveteléről beszélt, akkor elsősorban mindig az ítélet nagy napjára gondolt. És bármennyire is a karácsonytól idegennek tűnhet számunkra ez a gondolat, mégis őskeresztényi és fölöttébb komolyan kell vennünk. Isten eljövetele igazából nemcsak örömüzenet, hanem elsőre ijedtséget keltő hír is mindazok számára, akik lelkiismerettel rendelkeznek. S csak ha megéreztük a dolog ijesztő voltát, akkor ismerhetjük fel a semmihez sem hasonlítható jótéteményt. Isten eljön a gonoszság, a halál kellős közepébe, s megítéli bennünk és a világban lévő gonoszságot. És miközben ítéletet mond felette, szeret minket, megtisztít minket, megszentel minket, eljön hozzánk kegyelmével és szeretetével. Boldoggá tesz minket úgy, ahogy csak gyerekek tudnak boldogok lenni.
726. dicséret: Jöjj, királyom, Jézusom… (a régi énekeskönyvben: 464. dicséret)
