Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 5. verse:
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
Hajdu Péter lelkipásztor (Kelenföld) gondolatai:
Mi a jele a Jézussal való kapcsolatnak? Aki Őbenne marad és aki Őbenne van, az gyümölcsöt terem; ahogyan az igében olvassuk: „az terem sok gyümölcsöt”. A szőlőtőke és a szőlővessző együttes élete, a dúsan megrakott fürtökkel értelmetlennek is látszhatik. A szőlővesszők a tőkéről sarjadnak és úgy hozzák a gyümölcsöt, azonban esztendőről esztendőre leszüretelik róluk a szőlőt és végül árván maradnak. De a gyümölcsükből sokan kapnak áldást és erőt. Ezért nem értelmetlen a gyümölcstermés! A szőlőtőke azért adja a szőlővesszőknek az éltető nedvet, hogy minél több gyümölcsöt teremjenek és a gyümölcsükből minél többen részesüljenek. A keresztyén élet gyümölcstermő élet. Az olyan embernek- aki csak örvendezik annak, hogy kapcsolata van Jézussal, de a kapcsolatnak semmi látható jele, gyümölcse sem mutatkozik – a Jézussal való közösségét is meg kell kérdőjelezni. Erre mondja Jézus: „Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek”.
Isten megkérdezi tőlünk: van-é haszna másoknak abból, hogy mi keresztyének vagyunk? Ha nem sugárzik áldás az életedből és nem sarjad gyümölcs rajtad, akkor csak mímeled, hogy rajta vagy a szőlőtőkén. Isten számon kéri rajtad a gyümölcsöt! Annyira így van ez, hogy Jézus ezt a kemény megállapítást teszi: „mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Ez azt jelenti, hogy minden, ami életünkben Jézus nélkül történik, az valójában semmi, kár és szemét. Félelmetes dolog az, hogy ha a hívő ember elveszíti a Jézussal való kapcsolatát, mert az ilyen állapotban az élete értéktelenebb azoknak az embereknek az életénél, akik soha sem jutottak kapcsolatba Ővele.
Amikor az egyház elveszíti Jézussal való élő kapcsolatát, olyan jelenségek lesznek úrrá benne, amik miatt az Isten neve „káromoltatik a pogányok között”. A hívő ember és az egyház embertelensége ezért súlyosabb és veszedelmesebb minden másfajta embertelenségnél. A legnagyobb mélységbe az olyan hívő ember és olyan egyház kerülhet, amely elvesztette a Jézussal való élő kapcsolatát, mert nála nélkül semmit nem cselekedhet. Jézus az Ő általános, egyetemes kegyelme folytán inkább az olyan embereket használja eszközül az Ő dicsősége szolgálatára, akik nem ismerik Őt, sem mint olyan hívő embereket, akik egyszer élő kapcsolatban voltak vele, de megszüntették a Vele való közösséget.
Ha te úgy látod önmagadat, hogy zavar állt be a Vele való kapcsolatodban, megromlott a Vele való közösséged, gondolj arra, hogy Nála nélkül semmit sem cselekedhetsz, és kívánd, óhajtsd, kérjed a Vele való közösség, az élő kapcsolat helyreállítását, hogy az Ő élete tovább áradhasson belőled áldásul mások számára!
590. dicséret: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma… (a régi énekeskönyvben: 392. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egyhaznak-a-jezus-a
