Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 7. részének 37. verse:
„Szerfölött álmélkodtak és ezt mondták: Mindent helyesen cselekedett…”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Beszéljünk azért ennek az évnek a végén minden elmúlt hétről és minden elmúlt óráról. Addig vigyük imába ezt az igét, amíg nincs már olyan óra, amelyről ne mondanánk, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Éppen azokat a napokat, amelyek nehezek voltak számunkra – amelyek meggyötörtek és félelemmel töltöttek el és amelyek a keserűség érzését hagyták maguk után -, ne hagyjuk addig magunk mögött, amíg ezekről is hálával és alázattal el nem ismerjük, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Nem felejtenünk kellene, hanem legyőznünk őket! Ez a hála által történik. Nem a múlt megoldatlan rejtélyeit kellene megoldanunk és beleesnünk a gyötrő tépelődésbe, hanem hagynunk kellene azt, ami érthetetlen és békésen visszaadnunk Isten kezébe. Ez az alázat által történik: Ő „mindent helyesen cselekedett”. De még visszamarad a legborzasztóbb tüske: én vétkem, én vétkem…
Hiszen a bűnöm gonosz gyümölcse vég nélkül hat tovább. Hogyan vessek ennek véget? És te mégsem vagy keresztény, hanem megkeményíted magad a bűnödben, ha nem tudod a vétkedről is azt mondani, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Ez pont nem azt jelenti, hogy mi mindent helyesen cselekedtünk.
Ez a keresztény ember végső és legmeglepőbb felismerése, hogy végül a bűnével kapcsolatban is azt mondhatja: „Ő mindent helyesen cselekedett”.
449. dicséret: Jézus, vigasságom… (a régi énekeskönyvben: 294. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vigassagom?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
