Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 4. részének 4-5. versei:
„4, Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Isten azokat, akiket kiválasztott, öröktől fogva elhívta, hogy különösképpen Őbenne és Ő általa éljenek. Krisztus az, akiben Istennek ez az örök végzése végbemegy és kiteljesedik. Ez azt jelenti, hogy Isten az elhívottakat Krisztusnak adta; Krisztus őket az Atyától elfogadta, érettük feláldozta Magát, szenvedéseivel és halálával érettük és helyettük eleget tett, feltámadásával örök életet szerzett számukra. Mindezek Krisztussal örökre és lényegesen egybeforrtak; részt vesznek Krisztus halálának és feltámadásának minden javaiban és miután Krisztus bennük él, méltán neveztetnek a hívők a Krisztus dicsőséges testének. E dicsőséges test tagjai titokzatos módon függnek össze Krisztussal, az anyaszentegyház fejével és Általa és Benne minden többi taggal. Semmivel sem lehet jobban szemléltetni ezt, mint a Pál apostol alkotta képpel: Krisztus a fő és mi vagyunk a tagjai. Minden tag önálló egyén, saját törvényének hódoló, nélkülözhetetlen és pótolhatatlan, mégis minden tag a főnek alkotása és eszköze. Egymás között a tagok élő egységet alkotnak: mindenkinek öröme, egészsége vagy fájdalma az egésznek öröme, egészsége és fájdalma. Egymás nélkül külön megélni nem tudnának, sőt nem tudnának a Fővel sem helyes viszonyba kerülni.
Az elhívottakat kezdettől fogva a Szentlélek gyűjti egybe, kormányozza és megvilágosítja; táplálja a kegyelem eszközeivel: az Igével és a sákramentumokkal; feddi és tisztán tartja az egyházi fegyelemmel és élteti a bűnök bocsánatával.
Ez az egyház egyetemes; azaz, mint ahogy egy az Isten, egy a Krisztus és egy a Lélek, úgy nem lehet több anyaszentegyház sem. Ez az egyház természeténél fogva egyformán beleterjeszkedik az örökkévalóságba és a látható világba. Az egyháznak az örökkévalóságba terjeszkedő része a láthatatlan anyaszentegyház; de ugyanakkor, miután az üdvösség örökösei földi emberek, ez az egyház benyúlik a történelembe és mint ilyen, láthatóvá válik. A látható anyaszentegyházban többféle felekezet van, aszerint, hogy a hívők milyen történelmi módszert követnek a Krisztusban való üdvösség megélésére. Lehet, hogy valaki látszólag tagja a látható anyaszentegyháznak, de nem tagja a láthatatlannak és az is lehetséges, hogy a választottak közül némelyek kívül esnek a látható gyülekezeten; de azért mégis egy a látható és a láthatatlan, mert a hívő bárhol is van, élő sejtje a Krisztus egyházának; a hitetlen pedig, bár magát püspöknek, vagy főpapnak állítja, kívül esik a Krisztus közösségén és ezzel az anyaszentegyházon. Az egyház magva tehát a szentek egyessége, vagyis a választottaknak Krisztussal és a Benne elhívott lelkekkel való titokzatos közössége.
Minden gyülekezetnek, történelmi egyháznak, így a mi református egyházunknak is, Istentől rendelt legfőbb célja, hogy minden tagja élő kapcsolatban álljon Krisztussal és a Krisztusban egymással. Ezt biztosítja az Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok helyes kiszolgáltatása és az Isten szerinti egyházi fenyíték, amely a méltatlanokat ítélet alatt tartja, vagy a gyülekezetből kirekeszti. Az egyház tagjai tehát Krisztus javainak örökösei, az Ő érdemének és Szent Lelkének részesei, kikben az Ő ábrázata dicsőségesen megjelenik,
590. dicséret: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma… (a régi énekeskönyvben: 392. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egyhaznak-a-jezus-a